Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

544 Kovács György lépése feltétlenül hibát jelez. Az eddigi észlelések tartománya nem ad ilyen egyértelmű határt, mert természetesen nem kizárt, hogy egy új adat a korábbi szélsőségeket meghaladja. Ennek az eseménynek a valószínűsége azonban kicsiny és feltétlenül indokolt ilyen esetben az adat egyedi vizsgálata. Az adat eddigi előfordulási tartománya általában széles, így ez az ellenőrzés nem kellően finom. Csökkenthetjük a valószínű sávot, ha évszakokra, vagy hónapokra bontva adjuk meg a határértékeket. A kisebb eltérések kiszűrésére alkalmasabb a két egymást követő észlelés különbségének korlátja, mert ezt alkalmazva a fel nem deríthető hiba kisebb, mint az eddig megfigyelt legnagyobb változás. A VITUKI számítógépére elkészült az a program, ami mind az adat abszolút értékét, mind az előző értékhez viszonyított változást összehasonlítja azokkal a korlátokkal, amit előzetesen közülünk a géppel. Minthogy ezeket a határértékeket szabadon választhatjuk meg, a program bármilyen típusú adatsor ellenőrzésére haszhálható. Mind az abszolút értékek mind a változások vizsgálatához így az év minden jellemző időszakában a szezonális változásoknak megfelelően adhatjuk meg a határértékeket. Törekedni kell arra, hogy a jövőben minden rögzítésre kerülő adatsor ellenőrzése megtörténjék ezzel a programmal, vagy más számítógépre kidolgozott hasonló eljárással. A szomszédos megfigyelési helyek összehasonlításakor alapvető különbséget kell tennünk a vízfolyások mentén észlelt transzport folyamatok adatainak és a területi jellemzőknek a vizsgálata között. Az első esetben vagy meghatározott hosszabb időszakban — pl. egy-egy árhullám idején — szállított tömegeknek a vízfolyás egymást követő szelvényeiben meghatározott értékeit kell összehasonlítanunk, vagy a pillanatnyi állapotot jellemző mennyiségnek (a vízhozamnak, hordalékliozamnak, vagy a kérdéses szilárd oldott anyag hozamának) hossz-szelvény menti változását kell vizsgálnunk. A lefolyt víztömeg a folyó mentén lefelé haladva általában csak növekedhet. Elvétve találunk olyan szakaszokat, ahol — legtöbbször csak rövid időszakokban— az elszivárgás és a párolgási veszteség olyan jelentős, hogy a lefolyt víztömeg csökkenése észlelhető (ilyen veszteségre elsősorban a duzzasztott folyószakaszok mentén számíthatunk). A hordalék és az oldott anyagok szállítását vizsgálva a fizikai korlát nem ilyen egyértelmű, hiszen számítanunk kell a kiülepedés, a kicsapódás vagy a kémiai átalakulás hatására is. Ezért ezeknek a transzport-paramétereknek az ellenőrzése érdekében minden vízfolyásszakaszra külön-külön kell megállapítanunk a hosszmenti változás valószínű jellegét és várható tartományát. A hozamok összehasonlítása során figyelembe kell vennünk, hogy a természetes vízfolyásokon minden esetben és a csatornákon is a legtöbbször nem permanens folyamatokat vizsgálunk és a hozamok akár növekvő akár csökkenő jellegűek lehetnek. Az áradó és az apadó jelleg helyes figyelembevétele érdekében (ha az áradást és apadást kibővített értelemben nem csak a vízhozam változására vonatkoztatjuk, hanem minden anyaghozam növekvő vagy csökkenő értékére) eljárhatunk olyan módon, hogy figyelembe vesszük a két összehasonlításra kerülő szelvény közötti távolság megtételéhez szükséges időt — ami minden paraméterre más és más lehet, sőt egy paraméter esetében is változhat a környezeti adottságoktól, pl. a meder teltségétől, állapotától függően — és nem egyidejűleg észlelt adatokat hasonlítunk össze. Másik lehetséges út a hozamok egyidejűleg észlelt értékeinek hossz-szelvényben történő ábrázolása és így az áradó és apadó szakaszok különválasztása. Összehasonlíthatjuk az egymást követő szelvényekre jellemző tetőző értékeket és