Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

534 Kovács György jában, vagy az észlelést is átalakították elektromos elvek alapján (ellenállás sor, mágneses térerősséget módosító úszó). A legújabban kidolgozott rendszer nyomásmérő kristályt használ érzékelőként. Az egymás mellett található sokféle berendezés már magában jelzi, hogy még nem alakult ki olyan műszertípus, amely minden szempontból kielégítő lenne. Magyarországon is sokféle megoldással próbálkoztunk, aminek eredménye teljesen inhomogén műszerállományunk. Nyilvánvaló, hogy a manuális észlelést az elsőrendű hálózaton nem tarthatjuk fenn. Nem csak a munkaerőhiány mond ellent ennek, hanem a gépi adatfeldolgozás is. A szemmel észlelt és lejegyzett adatokat ugyanis kézzel kell lyukkártyákra vinni, ami sok átírási hibalehetőséget rejt és lassítja az adatrögzítést. A rajzolt gráfok digitalizálása már jobban gépesíthető, bár még ez is lassúbb folyamat, mint a gépi feldolgozás többi lépése, ezért nehéz a rendszer egymáshoz kapcsolódó berendezésein az egyenletes terhelés biztosítása. Ismerve a mechaniki áttétellel kapcsolatosan jelentkező problémákat (eliszapolódás, megcsúszás, feszülés), indokolt, hogy a teljesen elektromos megoldások alkalmazására törekedjünk. Az ellenállássorokkal végzett kísérletek teljesen negatív eredményre vezettek. Minden berendezés, amelynek érzékelője a vízzel érintkezve állapotát változtatja (korrózió, felületi bevonat kialakulása, vagy üledék lerakódása miatt) alkalmatlan a természetes vizek megfigyelésére. A külföldön kifejlesztett, a mágneses térerősség változásán alapuló mérce hazai előállítását a sorozatgyártás megszervezésének nehézsége és a viszonylag nagy költség akadályozta. Műdködik már a nyomásmérő kristályt alkalmazó rendszer prototípusa is és a tapasztalatok kedvezőek. Előnye, hogy tömegesen gyártott elemekből könnyen összeállítható, ára mérsékelt, jelei zavarásmentesen rögzíthetők kazettás magnón (akár több érzékelő is kapcsolható egy rögzítőre,) amelyről a jelek közvetlenül átvihetők. Célkitűzésként rögzíthetjük, hogy az elsőrendű állomásokon a vízállásészlelési módját feltétlenül korszerűsítenünk kell. Biztosítanunk kell a könnyen digitalizálható adatrögzítést és a távjelzés lehetőségét, ezért — valamint a munkaerőhiány miatt — a manuális észlelést ki kell küszöbölnünk és csak olyan berendezések alkalmazhatók, amelyek elektromos jelet adnak. Másik alapvető követelmény, hogy meghatározott időszakon belül az állomásokat egységesítsük, mert másképpen a karbantartás, a műszerek javítása ésszerűen nem oldható meg és az adatfeldolgozást is hátráltatja a különféle módon rögzített adatok beérkezése. A vízállásnak az elsőrendű állomásokon végzett észlelése elégséges információt ad számunkra ahhoz, hogy — más paraméterek egyidejű mérésével együtt — a folyók és kisvízfolyások medrében lezajló transzport-folyamatokat jellemezhessük. Vannak azonban olyan vízgazdálkodási tevékenységek, amelyek a vízfolyások mentén a vízállás sűrűbb megfigyelését kívánják. Ezek sorából elsősorban az árvédekezést és a vízkormányzást említhetjük (az utóbbi a medrekben és a csatornákban tárolt vízkészlet változásának meghatározása érdekében igényli pontosabb hossz-szelvények szerkesztését). Ki kell jelölnünk tehát erre a célra a másodrendű állomások szelvényeit. Itt megtarthatjuk a hagyományos lapvízmércéken végrehajtott megfigyelést és azok leolvasását a gátőrök és csatornaőrök munkaköri kötelességévé tehetjük. Nem szükséges ugyanis, hogy ezeket az adatokat folyamatosan feldolgozzuk, elégséges, ha archiváljuk azokat, hiszen hasznosításukra általában egy-egy részletes hidrológiai vizsgálat keretében kerül sor,