Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Sárváry István: Nyomjelzési kísérletek néhány elvi és gyakorlati kérdése

470 Sárváry István Tekintve, hogy a kontroli-mérések költségei elenyészőek a vizsgálat egyéb költségeihez képest, feltétlenül meg kell ezeket valósítani, mivel így minimálisra csökkenthetjük a hibák előfordulásának valószínűségét. A tervezés fázisában tehát több komponens többféle módszerrel történő kimutatására kell felkészülni, egyrészt hogy a koncentrációhullám alakját a valóságnak megfelelően rekonstruálhassuk, másrészt pedig, hogy feltétlenül megbízható adatsor kerüljön birtokunkba. 8. A vizsgálatok értékelésének általános szempontjai Mint azt az előző részben már érintettük, alapvetően másként kell kezelnünk a hidrográfiai összefüggések felderítését célzó — és másként a felszín alatti áramlási viszonyok felderítésére tervezett vízfestések értékelését. Az első esetben csak a festék beérkezésének helyét kell hitelt érdemlő módon megállapítani, viszont elég ha csak hozzávetőlegesen tudjuk a beérkezés idejét. Erre a célra megfelel az egyetlen időszakaszban végzett integráló mintavétel. A második esetben, az áramlási viszonyok vizsgálatánál viszont éppen a beérkezés idejét, a széthúzódás fokát, a koncentrációhullám intenzitását, illetve a jelzőanyag kiszűrődését kell megállapítanunk ahhoz, hogy a kitűzött célt elérjük. A hullám kirajzolódásához szükséges adatsort szakaszos mintavétellel, esetleg ennél lényegesen jobb eredményt adó szakaszos integrálással, vagy pedig optimális esetben a jelzőanyag beérkezésének folyamatos regisztrálásával érhetjük el. Ezután a mintákban mért koncentráció vízhozamváltozásokból eredő ingadozását is korrigálni kell. Nyilvánvaló, hogy egy-egy lényegesen kiugró pont a koncentrációhullám fölött éppen úgy nem fogadható el, mint ahogyan nem minősíthetjük a festék beérkezésének az alapszint fölé kiugró magányos pontokat vagy rövid „tüskéket" sem. Az ilyen adatot mindig újra kell ellenőrizni. A folyamatos ellenőrzés szükségességéről ugyancsak szó volt a tervezéssel foglalkozó előző részben. a) Az adatok átlagolása Szélsőségesen változatos áramlási viszonyok esetében a koncentrációk adatsorából még az alkalmazott korrekciók után sem rajzolódik ki az ideálisnak tekinthető hullámalak. Ilyenkor kerülhet sor arra, hogy átlagolással próbáljuk a kapott eredményeket szemléletesebbé tenni. Külön kell tehát beszélni az eredmények értékelésének egyik utolsó lépcsőjéről, az adatsor átlagolásáról. Legfontosabb szabály: csak olyan adatokat vonhatunk össze átlagolással, amelyek végig az értékelési „alapszint" felett voltak. Ha közben az adatsor az alapszint alá süllyedt, a különváló „tüskék" természetesen nem hozhatók össze átlagolással egységes hullámmá. A naptári időszakokra vonatkozó (heti, havi stb.) átlagok képzése elvi okokból helytelen. Az így kapott átlagértékeket ugyanis a vonatkozó időszakasz közepén kell ábrázolnunk, ami azt jelenti, hogy pl. a hullám maximuma eleve csak meghatározott pontokra — az átlagolási időszakok közepére — eshet. Ugyanakkor a jelzőanyag első beérkezését is ott kapjuk meg, ahol az átlagértékeket összekötő egyenes metszi az alapszint vonalát. A naptári időszakokra vonatkozó átlagolással