Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Böcskei László-Écsi Imre-Nagy Gábor-Vigh Zoltán: A mosonmagyaróvári duzzasztómű építése

36 Böcskei L.—

Êcsi I.—Nagy G.—Vigh Z. 15. ábra. Vasbeton szekrényhez kapcsolódó szárnyfalak építés közben Fig. 15. Construction work under way on the wing walls connecting to the weir Bild 15. Anschlussflügel des Stahlbetonkastens im Bau Fontos követelmény volt az állandó jellegű, folyamatos betonszivattyú-üzem, ami a betonszál megszakadását, a nyomócső függőleges ágában megakadályozta. Előfordult szakaszos, lüktető jellegű üzem a betonszivattyú üzemének rövid szüneteltetésekor. Ilyen esetben a nyomócső függőleges szakaszából a beton egy része kicsúszott, helyén vákuumos tér keletkezett, amely levegő beszívásával egyenlítődött ki. A betonszivattyú újbóli üzemekor ez a levegő a víz alatti betonba nyomódott, majd felszállt, mozgásával vízmozgást okozott, ami cementkimosódást eredményezett. A leírt jelenség azonnal észlelhető volt a víztükör felületén megjelenő sűrű buborékkiválásról, valamint a víz elszíneződéséről. Ezért megoldást kellett találni a csőbe került levegő szabad távozására. A tapasztalatok szerint a betonszivattyú nyomócsövét a betonba kb. 50 cm mélységig benyomva volt célszerű üzemben tartani. Ennél a mélységnél nem állt fent a nyomócsőnek a nagy betonellenállás miatti kifordulási veszélye és a benyomott beton sem érintkezhetett a vízzel az 50 cm-es alámerülés miatt. A betonszivattyú folyamatos üzeme az egyenletes betonterülés, a megfelelő teljesítmény elérése érdekében a 4—6-os képlékenységi mérőszámú beton volt a legkedvezőbb. Nagymértékben befolyásolta a munkavégzést az időjárás (a 72 órás betonozás első felében a kedvezőtlen esős körülmények miatt az átlagteljesítmény csak 9,7 m

3/óra, míg a második szakasz már 22,5 m

3/óra volt).