Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kováts Zoltán-Kalmár István-Hajós Béla: A Fertő tó vízgazdálkodási és hasznosítási kérdései

A Fertő-tó vízgazdálkodása 437 határoztuk meg. Az eredmény a nádövezeti párolgás eredőjét adja és kizárólag csak a Fertő-tó medencéjének rendkívül heterogén nádövezetére jellemző, még abban az esetben is, ha a víz nem borítja az egész tómedencét. A tó vízmérlegeinek a számítása során ugyanis a tényezőket is a tó egész medencéjére vonatkoztattuk. A kapott eredmény egyetlen feltételezésre nyújt még lehetőséget. Becsültük a transzspiráció optimális feltétele esetén, azaz teljes és állandó vízborításnál valószínű ún. potenciális párolgást, amely 1500 mm körüli értéknek adódik. Meg kell jegyezni, hogy e becsült összefüggés pontos meghatározója a transzspiráció és a meteorológiai tényezők — általunk nem ismert — kapcsolata volna. A potenciális nádpárolgás becsült értékét alapul véve — a jelenlegi üzemi viszonyok mellett — a nádövezet átlagos csapadékú évben 4—500, nagyon száraz évben pedig 8—900 mm-rel párologtat kevesebbet, mint optimális vízborításnál párologtatna. A nádpárolgás tényleges és potenciális értékeiből a különböző fejlettségű, vízborítású nádas-területek fajlagos párolgása közvetetten nem számítható. A nádpárolgást ilyen szempontból részletesebben elemezni csak közvetlen megfigyelések, mérések útján lehetséges. d) A vízháztartás rövid idejű előrejelzésének vizsgálata A Fertő-tó vízháztartási folyamatának — mint az előzőekben láttuk — nem fejeződött még be a teljes feltárása, azonban már az eddig elért eredmények is segítséget nyújthatnak a tó vízgazdálkodásával kapcsolatos gyakorlati feladatok megoldásához. Az egyik ilyen feladat a tó üzeme. Jelenleg a tó üzembentartása az I960, január 1-től érvényes üzemi szabályzat szerint történik. A szabályzat a tavat lecsapoló ún. Fertőszéli zsilip kezelésére adja meg az előírásokat. A zsilip nyitására a tó szintje és az apetloni csapadékmérő állomás tárgyévet megelőző 3 évi átlagcsapadéka, míg a zárásra a tó szintje és a lecsapolt vízmennyiség a mértékadó. Üzemi szempontból rendkívül kedvező volna, ha a tó vízjárását a megelőző évek csapadéka valóban determinálná. Szinte tökéletes üzemrendet lehetne felállítani a lecsapolással való szabályozhatóság keretein belül, figyelembe véve azt is, hogy a tó szintjének természetes csökkenését nem tudjuk megakadályozni. A tó vízháztartásánál eddig szerzett ismereteinket felhasználva megvizsgáltuk, hogy a megelőző csapadék befolyásolja-e a tó vízháztartásának menetét, azaz lehetséges-e a tó vízjárásának rövid idejű előrejelzése. Vizsgálatunk egy részét a 18. ábra mutatja. A 18/a ábra szerint a tárgyév vízszintváltozása nincs kapcsolatban a megelőző 3 év apetloni átlagcsapadékával, amely pedig jelenleg a zsilipkezelés egyik meghatározó eleme. Nem függ a tárgyév vízszintváltozása a megelőző év tóra hulló átlagcsapadékától sem (18/b ábra). Az évnél még rövidebb időszak, a nyári félév átlagcsapadéka szintén nem hat az azt követő téli félév vízszintváltozására (18/c ábra). A 19. ábrán a vonatkozó összefüggéseket a téli féléven belül rövidebb időszakokra is vizsgáltuk. A 19/a ábra a téli félév első 3 hónapjának (XI., XII., I.) csapadéka és vízszintváltozása közötti kapcsolatot, míg a 19/b ábra a második három hónapra (II., III., IV.) érvényes kapcsolatot mutatja. A IX—X., illetve a XI —I. hónapok csapadéka, mint segédváltozóként bevont megelőző csapadék (C

e), olyan szórást mutat, amely egyértelműen kizárja annak meghatározó jellegét.