Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kováts Zoltán-Kalmár István-Hajós Béla: A Fertő tó vízgazdálkodási és hasznosítási kérdései

434 Kováts Z.—Kalmár I.—Hajós В. alapján kapott értékekből átlagoltuk, míg a nádövezet párolgását az első két évben a kutatók által is alkalmazott nádkonstansokkal számítottuk, utána pedig a nádpárolgásmérő edényekben közvetlenül mért adatokat vettük figyelembe. A felszín alatti hozzáfolyást pedig a teljes vízmérlegből kapott záróhiba adta. Az ábra szerint a felszíni hozzáfolyásnak nagyon jó a kapcsolata a tóra hulló csapadékkal. Meglepő, hogy az összpárolgás is egészen szoros kapcsolatot mutat a csapadékkal, kivéve az 1971. és 72. évi adatot. E két adat megbízhatóságát azonban éppen a nádkonstansok alkalmazása miatt kell megkérdőjeleznünk. A nádpárolgást ugyanis úgy kaptuk, hogy a konstansokkal a nyílt vízre kapott párolgás értékét szoroztuk. Mivel 1971 nyári féléve rendkívül meleg, száraz, 1972 nyara pedig csapadékos és hűvös, a nyílt víz párolgása az előbbinél természetesen magas, az utóbbinál pedig alacsony volt. Az abszolút különbség a két érték között a konstansok alkalmazásával még tovább nőtt. A nád transzspirációja azonban nemcsak a meteorológiai tényezőktől függ, hanem erősen függvénye a vízborításnak is. Minél magasabb víz borítja a nádövezetet, az annál fejlettebb és egyúttal nagyobb a transzspirációja. Ami a vízborítást illeti, 1972 nyarának vízszintje 15 cm-rel volt magasabb, mint 1971 hasonló időszakában. Sőt, a tenyészidőszak végén az eltérés már +25 cm volt. Ez a különbség feltétlenül kellett, hogy mutatkozzék a transzspirációban és emiatt a nádpárolgás nem lehetett egyenesen arányos a nyílt víz párolgásával. Ha létezik arányosság, annak a vízborítottság „zavaró" hatása miatt fordítottnak kell lenni. Az elmondottak értelmében a tó összpárolgása 1971-ben kisebb, 1972-ben pedig nagyobb kellett hogy legyen az ábrán feltüntetettnél. Feltételezhető, hogy a valóságos értékek az ábrán feltüntetett kapcsolati vonal közelébe kerülnének, amint az ábrán külön bejelöltük. A párolgási értékek változásával természetesen azonos mértékben változik a hozzáfolyás is, mivel az záróhibaként kezelt tényező. Ez utóbbi módosítás az össz-hozzáfolyási adatokban is kedvezőbb elrendeződést jelent. A kapott, aránylag szorosnak tűnő kapcsolatokban a csapadéknak és a felszíni lefolyásnak az oksági összefüggése nyilvánvaló. Az is nyilvánvaló viszont, hogy a párolgás nem a csapadék függvénye, hiszen azt elsősorban a lég- és vízhőmérséklet, a napsugárzás, a páratartalom befolyásolják. A mutatkozó összefüggés a Fertő-tó összpárolgásában a nádövezet transzspirációjának döntő szerepére utal. A kapott összefüggésekből a sokéves átlagértékek a következők : Felszíni hozzáfolyás 60 millió m

3/év, összpárolgás 930 mm/év, felszín alatti hozzáfolyás 92 millió m

3/év. Ez utóbbi nagyon magas értéknek tűnik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy — a meghatározásából adódóan — magában hordozza a párolgásszámítás hibáját is, amennyiben azt egyáltalán hiba terheli. Az eredmények mindesetre arra utalnak, hogy a felszín alatti hozzáfolyás a tó vízháztartásában a korábban feltételezettnél komolyabb szerepet játszik. c) A nádövezet párolgásának vizsgálata A Fertő-tó vízháztartásának az alakulásában érdekes törvényszerűség fedezhető fel. Lineáris összefüggés van egy adott időszakban a tóra hulló csapadék és az időszak mm-ben kifejezett készletváltozása között. A 16. ábrán tüntettük fel a hidrológiai évben, a téli és a nyári félévben érvényes kapcsolatokat az elmúlt 13 év adatsora alapján. Hasonló, de lényegesen lazább a kapcsolat a havi adatok között is.