Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
3. füzet - Molnár László: Többcélú vízgazdálkodás a Keleti-Főcsatornától a deberceni erdőspusztákig
TÖBBCÉLÚ VÍZGAZDÁLKODÁS A KELETI FŐCSATOBNÁTÓL A DEBBECENI EBDŐSPUSZTÁKIG MOLNÁR LÁSZLÓI A társadalmi és természeti újratermelési folyamatok fokozott, egyre fejlettebb és összetettebb vízgazdálkodási munkát kívánnak meg, kisebb nem csak országrésznyi területeken is. Egy 5—6 évvel korábban fogamzott és erről szóló — a társadalmigazdasági — természeti többcélúsággal kapcsolatos — fejlesztő munka mai állapotáról készítettem beszámolót, egyrészt azzal a céllal, hogy ismertetést adjak, másrészt azért, hogy további munkánkhoz véleményeket, eligazodást kapjunk. * A szocialista termelési mód alapvető jegyeinek érvényesüléséből, gazdasági alaptörvényünkből fakad az, hogy a területi vízgazdálkodásban is együttesen kell figyelembe venni a politikai, gazdasági, természeti és vízügyi-technológiai követelményeket, kisebb és nagyobb időszakokra, munkákra egyaránt érvényesen. A víznek a társadalmi-gazdasági folyamatokban betöltött egyre erőteljesebb szerepe szükségszerűen előtérbe hozta mennyiségi növelésének, minősége védelmének és a környezet fejlesztésében egyre erősödő igényét területünkön is. Területi vízgazdálkodási létesítményeinket végül is egyrészt az erőforrások hatékony felhasználása érdekében a gazdasági hatékonyság messzemenő szem előtt tartásával, másrészt úgy kellett megtervezni, hogy azok a társadalom vízigényét ne csak anyagi vonatkozásban biztosítsák, hanem, hogy az emberi környezet szebbé, hangulatosabbá tétele, tehát esztétikai, pihenési és szórakozási szükségletek kielégítése mellett az ember biológiai környezetének védelmét: természetes feltételeinek megújulását is szolgálják. Á címben foglalt és helyszínrajzilag is ábrázolt területen ezen szempontokat igyekeztünk érvényesíteni. Áz elkülönülő szemléletű fejlesztési metodika helyett — a megye és a város párt- és tanácsi vezetésének támogatásával — többcélú terület, ill. vízgyűjtő-fejlesztési szemléletet alkalmaztunk a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (röviden HTVR) és az Alsónyírvíz belvízrendszer — közöttük, összekötő területként a Tócó és Kondoros völgy — fejlesztési koncepciójának kialakításánál, az 1970-es évek elején (1. ábra). 1. A Hajdúsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) létének indokai Közvetlen hatásterületét a helyszínrajzi vázlat szemlélteti. A fejlesztésbe vont teljes terület 1090 km 2-t kitevő közvetlen és közvetett része lényegileg két tájegységre osztható, amelynek súlypontjában helyezkedik el Debrecen. A várostól nyugatra eső rész a hajdúsági löszhát, míg attól keletre az Alsónyírvíz területe található. 1 Molnár László, oki. mérnök, Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság főmérnöke (Debrecen)
