Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Colenbrander, H. J.: A hidrológiai és vízháztartási kutatás Hollandiában

A HIDROLÓGIAI ÉS VÍZ HÁZTARTÁSI KUTATÁS HOLLANDIÁBAN Ir. COLENBRANDER, H. J.

1 Hollandia A hollandok élete ősidők óta szorosan kapcsolódik a vízhez, és országuk egy részét — a szó szerinti értelem szerint — a tengertől hódították el. A deltavidék lakói számára azonban nemcsak a tenger az egyedüli veszély, a hátország felől is veszély fenyegeti őket a magas folyóvízállások okozta árvizek formájában. Ezért nem véletlen, hogy a hollandok, mint három nagy folyó: a Rajna, a Maas, a Scheide deltáinak lakói, nagy hírnevet szereztek mint gátépítők és mint jöldvisszanyerők. Évszázadokon át a hollandok számára főleg a víz elleni küzdelem jelentette a vízügyi problémát és így nem csodálatos, hogy mint egy „vízi ország" lakói nagy nehézségekkel állnak át olyan helyzetbe, melyben a víz hiánytermék, és külön figyelmet kell fordítani a vízhozzávezetés, a víztározás- valamint a vízszétosztás problémáira. Ez a helyzet, mely az erős lakosszám-növekedés, az ipari és mezőgazdasági fejlődés folytán jött létre, együtt jár a vízfogyasztás erős emelkedésével. Egyébként éves viszonylatban valójában nincs vízhiány. Ez főleg a nagy folyók, leginkább a Rajna vízhozamának köszönhető (/. táblázat). A vízhiány csupán rövid periódusokban áll elő és akkor is gyakran csupán az ország bizonyos részén. Tehát időszakos hiányról beszélhetünk és akkor is csak jó minőségű víz hiányáról. Az utolsó évtizedekben Hollandiában a felszíni vizek minősége, ugyanúgy mint egyéb országokban, főleg a szennyvízelvezetések folytán jelentősen megromlott. Hollandiában ehhez még egy másik minőségi szempont is hozzájárul, nevezetesen a talajvíz etsósodása, amely a sós víz beszivárgásának következménye. A mélyen fekvő nyugati és északi poldervidék nagy része sokkal mélyebben fekszik, mint az átlagos tengerszint (/. ábra). A sós külvíz és az édes belvíz nagy szintkülönbsége miatt sós szivárgás (felszín alatti áramlás) lép fel, és ezáltal mind a talajvíz, mind a felszíni víz elsósodik. Hogy ezekben az esetekben elfogadható vízminőséget érjünk el, a csatornarendszer átöblítéséhez nagy vízmennyiségekre van szükség (I. táblázat). Emellett még nagy mennyiségű folyóvíz szükséges a sós tengervíz visszatartásához, amelyik főleg a Nieuwe Waterweg (Üj víziút) révén hatol be az országba. (I. táblázat). Ez a folyó, amely a rotterdami kikötő megközelítő útja, ugyanis a tengerrel nyílt kapcsolatban van. A háztartási és ipari vízigény nagy részét azonban nem felszíni vizekből látják el, hanem a talajvízből. A II. táblázat áttekintést ad a közművek és az ipari vízellátás részére 1976-ban kiemelt vízmennyiségekről. Azonban nem csupán a víz1 Ir. II. J. Colenbrander, a hollandiai „Organization for Applied Scientific Research" (Alkalmazott Tudományos Kutatási Szervezet) (TNO), „Commitee for Hydrological Research" (Hidrológiai Kutatási Bizottság) (CHO) titkára (Hága, Hollandia) A tanulmányban említett „Alkalmazott Tudományos Kutatás Szervezete — Hidrológiai Kutatási Bizottsága" rövidítése a szövegben többször előfordul, és a holland nyelvű elnevezésük rövidítése szerint CHO—TNO-ként szerepel.