Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása

A korszerű vízrajzi munka. 1. rész 363 meg a szint (és ezzel a tározódás) jellemzésével, hanem ismernünk kell a felszínközeli víztartó szerepét a hidrológiai körfolyamatban. Ezért olyan adatokat kell meghatároznunk, amelyeknek segítségével leírhatjuk az időben változó áramlási folyamatokat is (esés, áteresztőképesség, vízcsere a talajnedvesség zónája és a talajvíz között, kapcsolat a folyóhálózattal stb). Alapvetően más megfigyelési rendszert kell kialakítanunk az ország két nagy üledékes medencéjében (a Nagy-Alföldön és a Kis-Alföldön), ahol a talajvíz nagy területre kiterjedő összefüggő rendszert alkot, és mást a hegyvidéki területen, ahol a völgyfenéki üledékekben egymástól elszigetelt, önálló talaj víztározók szerepe lényegesen kisebb. A kettő között átmenetet alkotnak a mérsékelten tagolt dombvidékek, ahol a kisebb mértékben kiemelkedő hátságok és a völgyek talajvize nem mindenütt elszigetelt egymástól. A hegy- és dombvidéki észlelőhálózat létesítésének alapelvei még nem tisztázottak. Minthogy itt a talajvíz vízgazdálkodási szerepe sem olyan jelentős, mint a síkságokon, az egységes megfigyelőrendszer létrehozását nem tartjuk sürgető feladatnak. Az alföldi rendszer jelenleg mintegy 1700 megfigyelőkút folyamatos adatsorát szolgáltatja és néhány területen tanulmányi vagy üzemelési céllal is észlelik a talajvíz szintjét Ennek a rendszernek korszerűsítésére vonatkozó elveket foglaljuk össze a következőkben. Az alföldeket felépítő nagy üledékgyűjtő medencékben és az ezekhez csatlakozó peremvidéken a talajvíz területileg összefüggő folyamatos rendszert alkot. Ezért elvileg lehetséges lenne olyan sűrű hálózat kialakítása, amelynek segítségével két észlelési pont között a víztükör mélységére és ingadozására vonatkozó minden információt a gyakorlat által megkívánt pontossággal számíthatunk a mért adatokból, hiszen az interpoláció első következménye — a folyamatos változás — kielégített. Ha azonban biztosítani kívánnánk a második feltétel teljesülését is (azt hogy két észlelési pont között a lineáris extrapoláció megengedhető legyen) irreális kútszámot kapnánk, mert a talajvíz mélységét befolyásoló tényezők (a domborzat, a fedőréteg minősége, a növényzet) lokálisan és hirtelen változnak. Ezért a talajvíz szintjének helyzetét jellemző paramétereket is területileg elosztott, de mozaikszerűen változó adatoknak kell tekintenünk és csak arra törekedhetünk, hogy a reprezentatív pontokon végzett észlelésekből lehetőleg minél nagyobb foltokra általánosítható megállapításokat vonhassunk le, illetőleg ezeken a helyeken végzett észlelések folyamatos adatsorait egy-egy helyi feltárás (fedőréteg minősége, pillanatnyi talajvíz mélység, környező növényzet), vagy rövid megfigyelés alapján kielégítő pontossággal transzformálhassuk. Ennek a követelménynek figyelembevételével kell felülvizsgálni hálózatunkat. Feltehető, hogy a jelenleg megfigyelt pontok számát csökkenthetjük, azonban fokozottabban kell ügyelnünk a kiválasztott hely reprezentativitására. Az így kialakított hálózatba be nem vont kutak esetleg másodrendű megfigyelési pontként fenntarthatók, ha helyi érdek ezt indokolja. A hálózat elsőrendű állomásainak rekonstrukciója során jelentősen növelnünk kell az itt gyűjtött adatok információtartalmát. Ezt úgy érhetjük el, ha egy-egy megfigyelési ponton nem egy észlelő kutat telepítünk csak, hanem kútcsoportot hozunk létre. A szükséges kutak száma, egymástól mért távolsága és a kutak elrendezése a helyi adottságoktól függő. A folyók menti síkságokon, ahol a talaj vízjárást a folyók vízszintjének ingadozása kormányozza és ezért a fő áramlási irány is meghatározott, több kútból alkotott megfigyelési szelvény kialakítása indokolt. A folyóvölgyektől távoleső síkvidéki területeken a kis oldalirányú gra-