Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása

A korszerű vízrajzi munka. 1. rész 351 Három, eltérő talajú, síkvidéki kísérleti telepünk (Komlósi-telep, Mirlió-Gyolcs, Kömpöc) jól reprezentálja az alföldi adottságokat, tájjellemző területként is hasznos adatsorokat szolgáltatnak. Az Alföldön létesülő további elsőrendű területi állomások lényegében mind táj jellemző telepként működnek majd, hiszen ezek a mérőhelyek nem a teljes vízgyűjtő integrált adatait határozzák meg (csak kivételesen mérhető a területről származó lefolyás értéke), hanem hidrológiai analógia alapján általánosíthatók a megfigyeléseikből származtatott eredmények. A hegy és dombvidéki vízgyűjtőkön is három kísérleti telep működik (Rakaca, Péli-völgy, Jósvafő). Felül kell vizsgálni, hogy ezek az állomások szolgáltatják-e a tájjellemző területtől megkívánt részletes, megbízható és reprezentatív adatsorokat. Ha ez a követelmény nem kielégített, észlelési rendjük megfelelően módosítandó. A vízügyi igazgatóságok az elmúlt években néhány vízgyűjtőn szerveztek olyan részletes megfigyelő rendszert, amely kielégíti, vagy megközelíti a tájjellemző területekkel szemben támasztott követelményeket. Ezek figyelembevételével — észlelési rendjüket a tájjellemzőkről adott általános elvek szerint felülvizsgálva — a közeljövőben ki kell alakítanunk a telepek összehangolt hálózatát. Vízhasználatok és visszavezetések észlelése A vízkészletek és a használt vizet a befogadókba visszavezető rendszerek szervesen csatlakoznak a hidrológiai körforgásban kialakuló transzport folyamatokhoz, és sok esetben jelentősen módosítják a természeti adottságokat. Az emberi hatások által befolyásolt rendszerekben — és Magyarországon ma már minden vízgyűjtő ilyen — a természetes környezetben mért adatok önmagukban már nem értékelhetők, ismernünk kell a víz természeti és társadalmi körforgása közötti kapcsolódásokat. Ezért tekintjük a vízkivételekre és a visszavezetésekre kiterjedő adatgyűjtést is a vízfolyások megfigyelő rendszerének részéül. A természeti és a társadalmi körfolyamat kapcsolódását jellemző adatigényt elemezve a koncepció a következőket állapítja meg: — A felszíni vízkivételek teljeskörű észlelése nem lehet a következő fejlesztési időszak célja. Olyan küszöbértéket kell meghatároznunk, amely felett a kivett vízhozamok folyamatos mérése feltétlenül megoldandó. Ez a határ nem szabható meg abszolút számértékben, az érintett vízfolyás legkisebb vagy átlagos kisvízi hozamához viszonyítva kell megadni azt. — A vízvisszabocsátások esetében hasonló mennyiségi korlát állítható fel. Itt azonban figyelembe kell vennünk, hogy a mennyiségi és minőségi megfigyelést együtt kell megoldanunk és ezért különleges minőségi adottságok indokolhatják kis hozamú visszavezetések észlelését is. — A felszín alatti vizeket hasznosító termelőhelyek esetében mennyiségi korlátot nem adhatunk. A felszín alatti készletekkel való gazdálkodás a lehető legteljesebb észlelést igényli. A megfigyelőrendszer fokozatos kiépítését szem előtt tartva első ütemben megvalósítandó a hévíz-termelő kutakon és a rétegvizet fogyasztó vízművek kútjain a folyamatos nyomás-, hozam- és hőmérséklet mérés, valamint a minőségi paraméterek időnként ismételt vizsgálata, majd a rendszer kiépítését folytatni kell az észlelést kiterjesztve a kisebb jelentőségű kutakra is. A vízhasználatokkal kapcsolatos adatok három csoportra oszthatók — vízkivételek (vízállások, nyílásméretek, nyomások és vízhozamok ismételt észlelése vagy regisztrálása műtárgyaknál, nyílt vagy zárt vezetékekben; kutak nyomás- és vízhozamadatainak meghatározása; vízminőségi és hőmérsékletadatok mérése);