Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása
342 Kovács György ros kapcsolatára, valamint általános hidrológiai információt szolgáltató jellegére való tekintettel ezt a tevékenységet is a vízrajzi munka részének tekintjük; — a vízrajzi tevékenység egyértelmű célja az, hogy megbízható információt szolgáltasson minden vízgazdálkodási munkához, ezért az a tudományos kutatás, amely a hidrológiai folyamatok megismerésével, kapcsolataik feltárásával jobb, átfogóbb, megalapozottabb információ kialakítására törekszik — röviden a hidrológiai alapkutatás — ugyancsak szerves része az egységes vízrajzi munkának. Az idézett munkabizottsági tanulmányban a vízrajz tematikájának részletes elemzése az 1971. márciusában készült koncepció (Kovács et al, 1971) szakmai megállapításait foglalja össze. Ebben a Koncepcióban az OVH Vízügyi Műszaki Tanácsának megbízása alapján összehívott munkabizottság bevezetésül kifejti, hogy a vízrajzi adatgyűjtő rendszer szerves része kell hogy legyen a vízgazdálkodás egységes információs rendszerének, amely utóbbi műszaki, gazdálkodási és terv-statisztikai adatokat egyaránt alkalmaz. Indokolt azonban a műszaki alrendszer és azon belül a vízrajz különválsztása, mert az itt tárolt adatok zömének — az ún. észlelési adatoknak — gyűjtése, továbbítása és feldolgozása különbözik a többi információ kialakításának módjától. A teljes információs rendszernek fokozatos kialakítása (amit egyrészt az érintett területek előkészítettségének eltérő volta, másrészt a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások tesznek szükségessé) említhető másik indokként, ami ésszerűvé teszi a korszerű vízrajzi munka kialakításával kapcsolatos alapelvek önálló elemzését. A vízrajzi adatok gyakorlati felhasználása vagy folyamatosan gyűjtött hosszú idejű adatsorokból levezetett jellemzők alakjában történik (a szakági koncepciók kialakítása során, a távlati és műszaki tervezésben), vagy az adatok a pillanatnyi, illetőleg az adott időben várható hidrológiai helyzet meghatározását segítik (az üzemirányítást és az építést segítő előrejelzések). A két alkalmazási mód eltérő követelményeket támaszt az adatképző, továbbító és feldolgozó rendszerrel szemben, bár törekedni kell arra, hogy a két hálózat azonos megfigyelő pontokból épüljön fel, hiszen a gyors információt szolgáló adat is része lesz majd — megfelelő ellenőrzés és feldolgozás után — a hosszúidejű adatsoroknak. A felsoroltak kiegészítői a hidrológiai folyamatok fizikai, földrajzi, geológiai és gazdasági környezetére vonatkozó információk (ezek vagy állandóak mint a rétegezettség, geológiai szerkezet, vízhálózat, vagy lassan esetleg ritkán változóak, mint a művelési ágak, lejtésviszonyok, vízfolyás mentén települt vízkivételek és visszabocsátások, vagy állapotfelvétellel és nem folyamatos adatgyűjtéssel jellemezhető hidrológiai folyamatot írnak le mint a mederfelvétel, vízfelszín-rögzítés, erózió megfigyelés), amelyeknek egyszeri felvétele, esetleg időszakos felülvizsgálata elégséges ismeretet szolgáltat. Az összefoglalt szempontok figyelembevételével a vízrajzi információs alrendszer három részrendszerben szervezendő : — hidrológiai adatgyűjtés, adatsorok képzése; — hidrológiai helyzetértékelések, figyelmeztető jelzések és előrejelzések készítése (üzemi előrejelzés); — esetlegesen vagy rendszeresen ismétlődő állapot-felvételek végzése (környezeti adottságok nyilvántartása). Tanulmányunk célja az, hogy egységes rendszerbe foglalva összesítse mindazokat az alapelveket, amelyeket az első rész-rendszer — a hidrológiai feltárás — korszerű működésének megvalósításában elengedhetetlenül szükségesnek ítélünk.
