Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Algéria vízgazdálkodásának sajátosságai és vízkészletének meghatározása

Algéria vízgazdálkodása 285 hogy a függő és független változók közötti törvényszerűség feltárása lehetővé teszi a vizsgált adathalmaz inter- és extrapolációját. Az elvégzett kutatás eredményeként az alábbi törvényszerűség megfogalmazásához jutottam: A = 0,915-PM84. £0,8426, ahol A= a vízgyűjtő átlagos évi vízkészlete 10

e m

3-ben, P — a vízgyűjtő átlagos évi csapadékösszege méterben kifejezve, S = a vízgyűjtő területe km

2-ben. A tapasztalatok szerint a fenti képlet törvényszerűséget fejez ki, mert független és a függő változók közötti korrelációs kapcsolat mérőszáma (r = + 0,95) igen magas, aminek jelentőségét az is növeli, hogy a jelen esetben viszonylag nagy elemszámú (n = 59) statisztikai mintáról van szó. A fenti képlet gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok a következőkben foglalható össze: — A képlet megfelelő eredményeket szolgáltat az algériai éghajlati zónák legváltozatosabb variánsaira. — A legkedvezőbb eredményeket az 50 és az 1000 km

2 közötti vízgyűjtők esetében kaptuk. — A képlet által szolgáltatott eredmények egy lehetséges felső burkológörbének tekinthetők abban az esetben, ha a vizsgált vízfolyás vízkészletét számottevő vízfogyasztás terheli és az átlagosnál lényegesen magasabb az erdőborítottság mértéke. Az előbbiekben bemutatott új képlet térbeli alkalmazási körének további bővítése érdekében a 1000 km

2-nél nagyobb vízgyűjtő területeket újabb vizsgálat alá vetettük. Ennek eredményeként a következő képlethez jutottunk (az itt szereplő jelölések megegyeznek az előbbiekkel): A = 0,31-P

3'

03

2-S

1'°

l

e. A jelen esetben a független és a függő változók közötti kapcsolat mérőszáma tovább javult az előbbiekhez képest (r = 0,977). Az előbbi két képlet alkalmazása során szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy azok kölcsönösen és előnyösen kiegészítik egymást és eredményesen kibővítették az elmúlt évtizedekben kifejlesztett hasonló célú számítási módszerek körét. A széles körű használatra javasolt előbbi két képlet alkalmazásának megkönnyítése érdekében az 7. ábrán látható görbesereget szerkesztettem. A vízgyűjtő terület sokévi csapadékátlaga és területnagysága függvényében egyszerűen leolvasható az 1. ábráról a terület keresett vízkészlete. Az ábrán látható görbesereggel kapcsolatban célszerű megjegyezni, hogy az a két képlet szintéziseként jött létre, az egyes képletek alkalmazhatósági határainak a figyelembevételével. Annak ellenére, hogy az 1. ábrát az algériai ouedek (vízfolyások) mérési adatainak a felhasználásával szerkesztettem, feltételezhető, hogy Marokkóban és Tunéziában egyaránt alkalmazható, ugyanis a tapasztalatok szerint a lefolyási és éghajlati viszonyok ezekben az országokban nagyfokú hasonlóságot mutatnak. A vízfolyások (ouedek) vízkészletének felmérésére kifejlesztett számítási módszerek gyakorlati alkalmazása eredményeként meghatároztuk Algéria teljes felszíni megújuló vízkészletét és annak vízgyűjtőnkénti megoszlását. Az elvégzett számítások eredményeit az V. táblázat tartalmazza (Déri, 1977). Az V. táblázat elemzése alapján az alábbi főbb megállapításokat és következtetéseket tehetjük: Algéria évi átlagos felszíni vízkészlete 10,9 milliárd m

3. Itt célszerű megjegyezni, hogy a 25 évvel ezelőtt végzett becslés (Gautier, 1952) szerint az ország vízkészlete 15 milliárd m

3. A táblázatban (+)-al jelölt vízgyűjtő területek vízfolyásai lefolyástalanok. A lefolyástalan területek rendkívüli kiterjedtségét jól jellemzi az, hogy ezek az ország teljes területének 94%-át (ami 2 245 294 km

2) alkotják. Ennek ellenére az ország felszíni vízkészletének csupán 10%-a (ami 1 094 millió m

3) keletkezik a lefolyástalan medencékben. 9 Vízügyi Közlemények