Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Algéria vízgazdálkodásának sajátosságai és vízkészletének meghatározása

Algéria vízgazdálkodása 279 vizsgálatok eredményeként elkészült a Szahara különböző vízadórétegeiben levő vízkészletek ásványi sótartalmára vonatkozó adatok térképes ábrázolása. Az El Gola térség kivételével a felszín alatti vizek ásványi sótartalma meghaladja a 2 g/l értéket, de például az oued Rhir (Algéria) és a Djeffara déli részén (Tunézia) 6 — 7 g/l is lehet. A P'AO által végzett vizsgálatok szerint az ilyen magas sókoncentrációjú vizek mezőgazdasági alkalmazása az arid régiókban nem jelent megoldhatatlan feladatot. Mindemellett célszerű ellenőrizni a kitermelt víz sótartalmának esetleges növekedését tartós üzemmód esetén. A felszín alatti vízkitermelés gazdaságosságát befolyásoló tényezők közé tartozik a kutak üzemi élettartama. A jelenleg üzemben levő kútcsövek belső felületét 1500 m mélységig lefényképezték. A szerzett tapasztalatok a kivitel jó minőségének fontosságára hívták fel a figyelmet (Pallas, 1972). A sivatag nagy mélységű vízadórétegeiből felszínre került víz hőmérséklete 40 — 70 °G, tehát hasznosításuk előtt a hűtésről is gondoskodni kell. Elektromos energiát igénylő hűtőrendszer segítségével 25 °C-ra hűthető a mélységi víz. A levegőztető hűtőtorony a Szaharában nyáron csak 35 °C-ra képes csökkenteni a víz hőmérsékletét. A vízkitermelés korlátozó tényezőinek figyelembevétele mellett is lehetőség mutatkozik a Szahara oázisainak mezőgazdasági fejlesztésére, mégpedig a felszín alatti vízbázisra tervezett öntözéses mezőgazdaság termelékenységének a fokozására lehet számítani. Lehetőség van az oázisokban 100 — 150 ezer ha terület öntözésére. Ez azt jelenti, hogy az 1970-es években üzemben levő öntözéses datolyatermesztés 50 — 100 ezer hektárral növelhető. Az 1970-ben kiszolgáltatott 24 m

3/s vízsugár 2000-ben 76 m

3/s-ra növelhető. Ez a fejlesztés részben az oázisokbeli élelemhiány felszámolását, másrészt a datolyaexport fokozását tenné lehetővé. E fejlesztés megvalósítása 1971 — 1980 közötti részidőszakban 300 millió algériai dinár beruházást igényelne. 3. A vízkészletek gazdasági és társadalmi jelentősége Algéria fejlődési irányvonalát meghatározó nagy nemzeti program (Charte Nationale, 1976) elfogadásával előtérbe került az ország vízgazdálkodásának fellendítése. A program szerint Algéria felszíni és felszín alatti vízkészlete a legfontosabb természeti kincsek közé tartozik. A vízkészletek kiaknázását és hasznosítását a gazdasági és a társadalmi haladás sikerességének kulcstényezői között emlegetik. Az ország gazdasági felemelkedése érdekében jelentős erőfeszítéseket kell tenni a vízkészletek rendelkezésre bocsáthatóságának és hasznosíthatóságának biztosítása érdekében. Számolni kell a fogyasztás, különösképpen a vízfogyasztás növekedésére, ami az életszínvonal emelkedésének egyik velejárója. A fejlődés folyamatosságának biztosítása érdekében ki kell dolgozni a vízkészletek szétosztásának és hasznosításának jogi szabályozórendszerét. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni az ország egészére kiterjedően érvényes egységes vízkészletgazdálkodás rendjét <>lv módon, hogy a lakosság vízellátása kieiégítő legyen. Algéria vízgazdálkodásának fejlesztése jelentős beruházásokat igényel. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a lakosság rendkívül érzékenyen reagál a vízügyi infrastruktúra alulméretezéséből vagy túlméretezéséből fakadó feszültségekre. Mindemellett komoly erőfeszítéseket igényel a lakosság érzékenységének a figvelembe vétele a vizek minőségének védelmével és a vízpazarlás elleni küzdelem fokozásával kapcsolatban. Az 1970-es évek közepén Algéria felszíni vízkészleteinek még a 10%-át sem hasznosították, és a felszín alatti vízkincs gyakorlatilag érintetlen. A vízkészletek igénybevételének fokozása, az állam vízgazdálkodási politikájának tudományos megalapozása az ország vízkészleteinek jobb megismerését, szakszerű számbavételét és megbízható becslési módszerének a kidolgozását igényli. A mezőgazdaságilag müveit területek kiterjedésének növelése, a művelés alatt álló térségek öntözése, a vízigényes iparágak fejlődése, a tanyai lakosság falusi és városi településekbe tömörülése, továbbá a vízhasználatokhoz kapcsolódó komfort szint növelése új típusú erőfeszítéseket igényel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy számottevően bővíteni kell a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket kitermelő létesítmények kapacitását.