Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Szinay Miklós: A szikesedés és a talajfizikai jellemzők kapcsolatának vizsgálata tekintettel a vízháztartásra

A szikesedés és a talajfizikai jellemzők 223 oldott sóknak a talaj felszínére illetve felszíni rétegeibe, vagy a talajvízbe jutása, ill. az állandó vízborítás hiánya. Összefoglalva tehát, a szikesedési folyamatok csak az említett feltételek együttes fennállása esetén következhetnek be. Azt, hogy ezek közül a feltételek közül melyik a döntő, a mindenkori természetföldrajzi adottságok, és az utóbbi időben az emberi beavatkozás szabja meg, melynek mérhető értékei a semiarid jelleg miatt lassú változást, de kedvezőtlent mutatnak. A talaj fizikai és vízháztartási tulajdonságai közötti összefüggés A termőtalaj térben és időben változó, háromfázisú polidiszperz rendszer [2,4, 12]. E rendszer szilárd fázisának elemeit és a köztük fennálló kapcsolatokat vázlatosan az ]. ábrán mutatjuk be [31]. Az ábrán azt is feltüntettük, hogy mely tulajdonságok (tényező, paraméterek) közvetlen mérésére, és melyek számítás útján történő meghatározására van lehetőség, illetve hol vagyunk csupán következtetésre utalva. A talaj fizikai és vízháztartási tulajdonságait elsődlegesen az elemi szemcsék mérete, alakja, kémiai és ásványtani összetétele, valamint térbeli elrendeződése határozza meg. Ez határozza meg fajlagos felületüket, ami a szilárd és folyadékfázis kölcsönhatása (ioncsere, tápanyagdinamika stb.) szempontjából kiemelt jelentőségű. Az elemi szemcsék — méretüktől (ha van), elektrokinetikai potenciáljuktól, reverzibilis és irreverzibilis ragasztóanyag jelenlététől függően — vagy egyébként, vagy különböző méretű, alakú, elrendeződésű és ellenálló flokkulátumok, mikro- és makro-aggregátumok formájában fordulnak elő a talajban. Az aggregálódás mértéke (diszperziófok, struktúra-faktor) főként az előbbi említett tényezőktől függ. Elsősorban ezek határozzák meg a talaj szerkezeti állapotát: a szerkezeti elemek méret szerinti megoszlását, alakját, térbeli elrendeződését, vízzel és művelőeszközökkel szembeni ellenállását. A fenti tényezők együttesen alakítják ki a talaj porozitásviszonyait, a szilárd fázis alkotó elemei közti hézagtér össztérfogatát, valamint méret szerinti megoszlását egyaránt, amely döntő módon befolyásolja a talaj vízháztartását (lásd 2. ábra) [31]. A talaj szilárd fázisának az 1. ábrán vázlatosan összefoglalt jellemzői határozzák meg a talaj mechnaikai tulajdonságait (tömöttség, konzisztencia, képlékenység stb.) erózió érzékenységét [4]. Megkülönböztetett jelentőségű a talaj szilárd fázisának hatása a talaj folyadékfázisára [ 1, 2, 3,4, 6, 7, 9,12,19,24, 25, 26, 27, 32]. Ennek szemléltetésére mutatjuk be a 2. ábrát, amely a talaj vízháztartásának elemeit foglalja össze. Mint az ábrából kitűnik, a talaj folyadékfázisának a talajtermékenységben betöltött szerepét elsősorban három tényező szabja meg: a talajnedvesség mennyisége, állapota és kémiai összetétele. A talajnedvesség aktuális mennyisége négy tényezővel jellemezhető szabatosan: a talaj nedvességtartalmával, a nedvességtartalom talajszelvénybeli eloszlásával (nedvességprofil), a nedvességprofilok térbeli megoszlásával és időbeli dinamizmusával. A mennyiség egymagában még nem határozza meg a növények vízellátásának lehetőségeit, hisz ez függ a nedvesség növények számára történő felvehetőségétől, a talajnedvesség halmazállapotától. Gyakorlatilag tehát attól, hogy a talajnedvesség mely hányada milyen erők hatása alatt áll, milyen erővel kötődik a talaj szilárd fázisának elemeihez. A talajnedvesség mozgását és növények 5»