Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Az 1879. évi szegedi árvíz és az árvízvédelem fejlesztésének mértékadó előírásai

AZ 1H7Í). ÉVI SZEGEDI ÁRVÍZ ÉS AZ ÁRVÍZVÉDELEM FEJLESZTÉSÉNEK MÉRTÉKADÓ ELŐÍRÁSAI BENCSIK BÉLA

1 Idén emlékezünk az 1879. évi tiszai árvízkatasztrófára, amely egyetlen éjszaka szörnyű csapást mért Szeged városára. 1879. március 12-én hajnalban fél három órakor kondultak meg a vészharangok és reggelre virradóra a szemhatárig víz öntötte el a várost. Л rettentő pusztulást híven leírták a korabeli tudósítások, az árvíz okait tanulmányok hosszú sora elemezte, a tanulságokat és a teendőket hazai és külföldi szakértőbizottságok összegezték. Mindezek leírása a szakirodalomban, de a korabeli szépirodalomban is nagy bőségben megtalálható. Ezek ismétlése e helyen ezért felesleges. Száz év távlatából — a szomorú események felidézése, az emlékezés mellett — az a fontos számunkra, hogy jól megértettük-e a katasztrófa okait; okultunk e azokból az eseményekből, amelyekről az utólagos elemzés kimutatta, hogy elkerülhetetlenül a pusztuláshoz vezettek. Meg kell ezt tennünk azért is, nehogy olyan hibákat kövessünk el, melyek törvényszerűen újabb, még nagyobb bajokat okozhatnak. A tiszai ármentesítés története az ismétlődő és egyre magasabbra emelkedő árvizek elleni állandó küzdelem története is. A szegedi nagy árvíz óta eltelt 100 év alatt nagy változások történlek a Tisza teljes vízgyűjtőjén, a mentesített területek hasznosítása, a mezőgazdasági művelés is átalakult. Л korszerű termelés a korábbi külterjes gazdálkodáshoz képest gyorsabb és hatékonyabb vízlevezetést kíván, amely végeredményben a vízgyűjtőkön a vizek összegyiilekezési idejének a rövidülését és a lefolyási hányad növekedését okozza. Ezért a lefolyó árvizek magassága és vízhozama egyre emelkedik, az árvizek levonulása gyorsul, végeredményben az árvízvédelmi szempontból kedvezőtlen hatások halmozódnak. Az árvizek magasságának növekvő irányzatával, mint természetes adottsággal számolni kell. Az előidéző számos ok nem szűnt meg, sót hatása tovább erősödhet. A népgazdaságnak és az árterek hasznosításának a természetes fejlődése az árvizek részbeni tárolására alkalmas bevédetlen területeket egyre szűkebbre szorítja össze, a vízgyűjtő területekről pedig egyre nagyobb mértékben tarolják le azokat az erdőségeket, amelyek a csapadékvizek lefutását késleltetik. Változnak a védővonalak, mert a cél további területek ármentesítése. Még az árvízvédelmi töltések közötti területeket is hasznosítani igyekeznek nyári gátak építésével. Maga az árvízvédelmi művek fejlesztése is az árvízszintek emelkedésének irányába hat, mert a gátszakadások valószínűségének csökkentése kikapcsolja a tárolódási lehetőségeket. Ezeknek az árvízszintnövelő tényezőknek a kedvező irányú befolyásolása nagyobbrészt kívül esik lehetőségeinken. [1]. 1 Uencsik llíht oki. mérnök, Országos Vízügyi Hivatal Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztály vezetője (Budapest). 2 Vízügyi Közlemények