Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

Péch József és munkássága 111 1861-ben Perndl Klárával kötött házasságából négy fiú született.

1

1 Rajtuk kívül több unokája, s kiterjedt rokonsága, hivatalos szervek képviselői és nagyszámú tisztelője kísérte a Rottenbiller utca 27. szám alatti gyászházból a kerepesi temetőbeli sírjáig.

1

2 Péch József és a Vízrajzi Osztály Tudvalevő, hogy a Vízrajzi Osztály felállítása az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófával fügött össze. Az árvíz után a hazai folyószabályozási munkálatok inegbírálására meghívott külföldi szakértők javasolták egyrészt a Tisza-meder fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérését, másrészt a vízjelző szolgálat kiépítését.

1

3 Noha egy „központi hydrographiai hivatal" felállításának terve már 1881-ben az országgyűlés elő került, a megvalósítás még éveket késett. Végül is Péch József „Vízrajzi adatok gyűjtésének szüksége" c. tanulmánya 1

4 adott döntő lökést a szunynyadó ügynek. 1886-ban Baross Gábor közmunka és közlekedésügyi miniszter felállította a Vízrajzi Osztályt

1

5 és vezetésével Péchet bízta meg. Péch koncepciójában a vízgazdálkodási feladatok sikeres megoldásához szükséges minden alapvető adat gyűjtése, feldolgozása és közreadása helyet kapott. Gondoskodott a vízmérce-hálózat rendezéséről és fejlesztéséről, majd 10 évre visszamenően közreadta a hazai folyókban észlelt, minden vízi tervezés alapjául szolgáló vízállásokat. (Ezek voltak a „Vízállások" c. sorozat első kötetei, a mai „Vízrajzi Évkönyv" elődei.) Egyidejűleg kiépítette a vízrajzi igényeknek megfelelő csapadékmérő hálózatot és megszervezte az országos vízjelző szolgálatot. Jelentékenyebb folyóinkon vízhozammérő állomásokat jelölt ki és jeles munkatársának Hirschfeld (Hajós) Sámuelnek közreműködésével megindította a rendszeres hidrometriai felvételeket. Az osztály tevékenységének harmadik ágát a medernyilvántartás képviselte, amit a főbb folyók mentén kiterjedő alappont-hálózat létesítése és a vízrajzi magasságmérések előztek meg. 1890-ben a vízügyiek, és így a Vízrajzi Osztály is, a földművelésügyi minisztérium, közelebbről az ellátásukra rendelt Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (később Országos Vízépítési Igazgatóság) hatáskörébe kerültek, amelynek főnökévé Kvassay Jenőt nevezték ki. Noha Péch 21 évvel idősebb volt új főnökénél, a korkülönbség mégsem vezetett törésre. Péch nagyra értékelte Kvassayt, mint az adományaiból létesített, fentebb említett akadémiai pályadíj nyertesét, és mint az általa teremtett kultúrmérnöki intézmény nagysikerű vezetőjét. És mivel jobb lábát egy éve amputálták, valószínűleg egészségi okokból is eleve megalkudott a beosztott nyugalmasabb szerepével. Kvassay viszont nemcsak koráért és a Vízrajzi Évkönyvekből kitűnő lendületes szervező munkájáért tisztelte Péchet, hanem világosan látta a vízrajzi szolgálat alapvető jelentőségét is. Ezért nemcsak hagyta, hogy Péch változatlanul folytassa elgondolásainak megvalósítását, hanem mind személyi, mind anyagi vonatkozásban megerősítette a Vízrajzi Osztályt. (Gondoljunk csak Bogdánfy Ödön odahelyezésére, a csapadékmérő hálózat további erőteljes fejlesztéséhez szükséges költségek biztosítására, vagy a Tisza felmérésének 1891-re történt befejezésére.) Nem lehet feladatunk itt a Vízrajzi Osztály munkásságának ismertetése. Annál kevésbé, mert ma már nein tudjuk megállapítani, hogy a nagyszerű eredményekben mekkora szerepe volt személy szerint Péch Józsefnek. Jelentéseiben, cikkeiben mindig csak a Vízrajzi Osztályról van szó, az első személy használatát