Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában
102 Egerszegi Gyula Az anyagi ellenérdekeltség leküzdése gyakorlatilag sokkal inkább névleges, mint tényleges, ha figyelembe vesszük, hogy amíg az 1969 — 1975. évek közötti időszakban 1 köbméter ipari szennyvízre 31—53 fillér bírságösszeg jutott, addig, közgazdasági számítások szerint, 1 köbméter ipari szennyvíz tisztítási költsége ennél jóval többe került. Ugyanakkor azonban arra is rá kell mutatni, hogy az országosan egységes bírságolási határértékek eleve kizárták a differenciálás lehetőségét a térségenként változó vízminőség-védelmi követelmények között, holott ennek a beruházások tekintetében számottevő financiális következményei vannak. Az e területen fennálló anyagi érdekeltségre jellemző, hogy 1 köbméternyi szennyvíztisztítási kapacitás beruházási költsége 20—30 ezer forint, s ez a beruházás az üzem számára improduktív: ,,csak" a népgazdasági szintű károkat csökkenti, de növeli a termelés ráfordításait, emeli az eszközterhek mértékét és végül a termelés bővítését célzó beruházásoktól vonja el az eszközöket. Minderre a jogi szabályozás árnyaltabbá tételével, az ellenható tényezők közgazdasági szempontú leküzdésével indokolt reagálni. 3. Az l!)71í-ban továbbfejlesztett jogi szabályozás új vonásai és a távlati elképzelések A Minisztertanács legutóbb 1978. május 18-i ülésén foglalkozott a vízminőség-védelem kérdésével. Figyelemmel a VI. ötéves terv ilyenirányú céljaira a 28/1976. (V. 26.) MT számú rendelettel módosította a 40/1969. (X. 25.) Korm. számú rendeletet és ennek megfelelően a 2/1978. (V. 26.) OVH számú rendelkezéssel módosította és kiegészítette a végrehajtásról intézkedő 1/1969. (XI. 25.) OVH számú államtitkári rendelkezést is. A célkitűzés szerint ugyanis a VI. ötéves tervben el kell érni, hogy a tisztítatlan vagy nem kellően tisztított szennyvizek mennyiségének növekedése, vizeink minőségének romlása általánosságban megszűnjön. Ezt követően biztosítani kell a most minőségi okokból kevésbé hasznosítható vízkészletek használhatóságát, azok káros szennyezésének felszámolását. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy 1990 után, a vízkészleteket meghaladó ipari vízigények kielégíthetők legyenek. Ezért — a 2006/1973. (I. 31.) Mt. számú határozattal elfogadott vízgazdálkodás-fejlesztési Koncepció előírására figyelemmel — az új szabályozás a szenynyezőanyag kibocsátási határértékeket a vízgyűjtőket és részvízgyűjtőket magukban foglaló vízminőség-védelmi területenként, differenciáltan állapította meg. Így az országos érvényű határértékek merev rendszerének feloldásával lehetővé válik a térségenként változó vízminőség-védelmi követelmények érvényesítése, a vízminőség-védelmi területre irányadó, vízminőség-szabályozási szempontokon alapuló területi tényező alkalmazása (II. táblázat). A vízszennyezés az új határérték rendszerben a kiemelt, vagy súlyosan veszélyeztetett vízminőség-védelmi területeken az eddiginél szigorúbb, az egyéb területeken pedig enyhébb elbírálást jelent. Mindez a bírságbevételt jelentősen nem fogja növelni, de kihatása főként várhatóan abban fog jelentkezni, hogy a vízminőség-védelmi beruházásokra szánt (helyesebben: a bírsággal orientált) pénzeszközök átcsoportosulnak és a kiemelt területekre koncentrálódnak (1. ábra). A kiemelt vízminőség-védelmi területeken belül is lehetséges olyan szennyvízkibocsátás, ami valamely oknál fogva a területi kategóriához rendelt határértéket
