Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Kovács György-Molnár György: Hójellemzők számítása hóvastagság-idősor alapján

Hójellemzők számítása 91 A régi hótakaróra hullott íriss hó térfogatsúlyát 0,118 g/cm

3-nek feltételezzük. Például számítsuk ki a január 1-én kialakult hó térfogatsúlyát. December ,'31-én 43,5 cm 0,224 g/cm

3 térfogatsúlyú hó tározódott. Erre január 1-én 10,9 cm friss hó hullott. Tehát a teljes hóréteg 80%-a 43,5 cm 0,224 g/cin

3; 20%-a 10,9 cm 0,118 g/cm

3 térfogatsúlyú hóból áll. A teljes réteg átlagos térfogatsúlya 0,8-0,224 + 0,2-0,118 s 0,202 g/cm

3 Ily módon napról napra becsülhető a friss hóval gyarapodó hótakaró átlagos térfogatsúlya. Nem hallgathatjuk el azonban azt a tényt, hogy a szabályos felhalmozódás nagyon ritka. A valóságban a napi hőmérséklet és napsugárzás viszonyoktól függően az új hó általában magasabb térfogatsúlyú az elméleti minimumnál. Mivel a térfogatsúly-idősornak a kritikus állapot napján „el kell érnie" a kritikus értéket esetenként fel kell adni a fent leírt módszer elméletileg megalapozottabb alkalmazását és a kritikus állapotot megelőző napok esetében lineáris interpolálást kell alkalmazni. Példánkban december 22. és 25. között a minimális térfogaisúlyú növekmény módszerét alkalmaztuk, 25. és 29-e között viszont áttértünk a lineáris interpolálásra. A módszer jellegéből adódik, hogy a minimális kritikus és maximális érték környezetében jó egyezésre az interpolálással becsült idősor szakaszokon kisebbnagyobb eltérésre lehet számítani a mért és számított értékek között. Erre minden olyan számításnál, előrejelzésnél figyelemmel kell lenni, amely a fenti módon előállított vagy pótolt vízegyenérték idősoron alapul. A 4/A ábrán bemutatott példa a számított és a mért értékek összehasonlítására ad lehetőséget. A gyakorlat — mind a méretezés, mind az előrejelzés — számára az egyik legfontosabb jellemző a hóvízegyenérték maximuma. Ez ugyanis az a vízmennyiség, amelyre a hó teljes elolvadása esetén mind potenciális vízterhelésre számítani kell. Példánkban e tényező esetében igen jó egybeeséseket tapasztaltunk a mért értékekkel. Ugyancsak hasznos információt nyújt a hófelhalmozódás összege illetve az olvadék összege (^^Ih-) adott — esetünkben hónapos — időszakban. Az előbbi a hóban tározódott vízkészlet összmennyiségéről, az utóbbi a hóból származó tényleges vízterhelés összegéről tájékoztat a tárgyidőszakra nézve. E két tényezőt is kielégítő pontossággal számítottuk. A hócsapadék és a hóolvadék mennyiségének ismeretében összeállítható a téli időszak vízháztartási mérlege. Erre mutatunk be példát a 4. ábra В részében. A „történeti" vízegyenérték idősorok előállításának módszerét igen eredményesen alkalmaztuk a gyakorlatban. Segítségével többek között lehetőség nyílt az országos hóvízegyenérték-mérő hálózat teljes adatanyagának részletes felülvizsgálatára. Szükség esetén sor került az adatsorok pótlására, kiegészítésére, illetve meghosszabbítására annak érdekében, hogy minél hosszabb folyamatos adatsorokhoz jussunk. A jelenlegi állomások közül 10 állomás esetében hajtottunk végre teljes idényre vonatkozó adatsorutánpótlást az ismertetett módszerrel. Öt állomás: Pécs, Farkasgyepü, Kékestető, Tiszabercel és Kömpöc esetében az OMSZ által inért hóvastagság adatok alapján 32 — 40 év hosszúságú vízegyenérték idősorokat állítottunk elő és így lehetővé válik a legfontosabb tényezők különböző valószínűségi értékeinek meghatározása.