Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

652 Fiedler Oszkár vízsebességmérési függélyben is elvégezzük a mérést. Visszaérve a szelvénymérés kiinduló pontjára a távmérő műszernek az indulási értéket kell mutatnia. Különösen jelentős a mérőhajó alkalmazása árvizek esetén. Ilyenkor ugyanis a víz felett szelvénykötelet kifeszíteni nem lehet és ezért a mérés csak hidakról végezhető. Az echolog méréstechnika ad lehetőséget a folyó bármely szelvényében az árvízi vízhozammérés elvégzésére, mindössze az a feltétel, hogy a szelvény elég széles, a mérőhajó számára közlekedésre alkalmas — fáktól és bokroktól mentes — legyen. Ilyen méréseknél rendszerint nagyobb szelvényhosszakkal mérünk, ezért célszerű a mérőhajót teodolittal rádiótelefon útján szelvényirányban tartani. A mérőberendezéssel felmérhető a nagyobb tavak és tározók medre is. A távmérő műszer hatósugara ugyan hat kilométer, de mindkét partról a tó közepe felé mérve, vagy a parti adónak a szelvényben történő átállításával szinte tetszőleges hosszúságú szelvényeket lehet nagy pontossággal felmérni. További lehetősége az echologos méréstechnikának a vízfelszín alatt levő műtárgyak mint pl. sarkantyúk, fenékküszöbök, vízfolyásokat keresztező vezetékek helyzetének felderítése és a mederpillérek körüli kimosások vizsgálata. A mérőberendezéssel végzett mérések gyakorlati tapasztalatai Az „ATLAS ECHOLOG 672" típusú mederfelmérő berendezéssel a VITUKI 1972 óta rendszeres méréseket végez. Az eltelt idő alatt több ezer keresztszelvényt mértünk fel a legkülönbözőbb célokra. Ezenkívül végeztünk méréseket mélységvonalas medertérképek készítéséhez, sziklás mederzátonyok, parti rézsűk, hídpillérek környezetének stb. felméréshez, és kedvező tapasztalatokat szerezhetünk az echologos vízhozammérések során is. Méréstechnikai szempontból legjelentősebb az lU75-ben elvégzett Balaton-felmér és volt. A Balaton tavon közelítően kilométerenkénti osztásban, kővel állandósított nyilvántartási keresztszelvényeket kellett felmérni. A szelvények hossza 5 és 11 km között változott. A felmérés céljára a mérőberendezést a mérőhajónál lényegesen nagyobb testű „Balaton" kutatóhajóra építettük be. Szükségessé vált a parti állomás és antennájának tóközépen történő szilárd (billegésmentes) elhelyezése is. Erre a célra öt méter magas, háromlábú, vascsőből hegesztett, kb. négy mázsa súlyú és összecsukhatóan kialakított állványt készítettünk, majd a Balaton hajó farára — szállításra — felfüggesztettük (7. ábra). Erre került rá a hét méter magas faárbóc és ennek tetejére az antenna. A parti állomást az árbóc oldalára szereltük. Mivel a vízmélység majd mindenütt 4 m körül volt, így lehelyezés után a vízből csak a faárbóc állt ki az antennával. A víz felett lebegő pára miatt tóközépnél tovább látni nem lehetett, ezért a szelvényirányt a déli parti szelvénykőnél nagy pontosságú giroteodolittal határoztuk meg. Az északi parti szelvénykőnél egy teodolittal ellátott mérőcsoport állt. Mindkét parti mérőcsoport és a Balaton hajó nagy teljesítményű rádiótelefon-összeköttetésben volt. Szelvényfelméréskor a déli parti mérőcsoport irányításával a szelvényirányban, kb. tóközépen a parti állomás árbocát a Balaton hajóról a mederfenékre állítottuk. Az északi parti mérőcsoport a lehelyezett antennát teodolittal irányba vette. A Balaton hajó lement a déli partra és beállt a szelvénybe indulásra készen. A szelvénykő és a hajó távolságát optikai úton mértük le. A távmérő berendezés számjegyes jelzőjébe a hajó és a tóközépi antennaállás várható távolságánál öt-hatszáz méterrel nagyobb értéket állítottunk be és a választókapcsolót visszaszámlálásra állítottuk. A hajó megindult a szelvényirányban, mérte a csökkenő távolságot és rajzolta a mederprofilt. Útközben a déli partról rádiótelefon útján pontosan szelvényirányban tartották. A tóközépi antennaállás elérése pillanatában a távkijelzőben látható értéket leolvasva a választókapcsolót növekvő távmérésre állítottuk, majd megállás nélkül haladtunk tovább az északi part felé. Az induláskor beállított távolságértékekből a tóközépi antennaállásig „elfogyasztott" táv a két pont közti távolságértéket adta meg. A tóközépi antennaállás elhagyása után a mérőhajó szelvényirányban tartását az északi parti mérőcsoport vette át. Elérve az északi partot — vagy legtöbb esetben a nádas szélét — a hajó megállt. A távmérő mutatta értékből a tóközépi antennaállásnál leolvasott értéket kivonva, a kéL pont közti távolságot kaptuk. A hajó és a szelvénykő