Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

ISMERTETÉSEK FINNORSZÁG VIZEI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSA DR. PREHOFFER ELEMÉR

1 1. Természetföldrajzi adutok Finnország Észak-Európában, a 60—70° É. Sz. és a 19—22° K. H. között fek* szik, területe mintegy 330 ezer km

2. Nyugaton és délen a Botteni- és a Finn-öböl határolja, K —ÉK-ről a Szovjetunióval, ÉNy-ról és északról Svédországgal és Norvégiával határos. A térszíne túlnyomórészt sík, vagy enyhén dombos. A terep átlagos tengerszint feletti magassága 150 méter, csak É —ÉNy-on emelkedik 1000 méter fölé. A felszíne és a talajok mai képe elsősorban a jégkorszakban alakult ki. Általában vízzáró magmatikus alapkőzeten vékony morénaréteg, fölötte ritkán tengeri üledék, a parti területeken tőzeg, helyenként durvaszemcsés glaciofluviális üledékek is előfordulnak. Az éghajlata humid, szubarktikus jellegű. Az egy-két hónapos rövid tavaszt és őszt három-négy hónapos, viszonylag meleg nyár, majd négy-hat hónapos tél váltja fel. Január, április, július és október hónapok jellemző középhőmérséklete az ország déli és északi részéről: Helsinki -6,8, +2,2, +17,1, +4,8 és Sodankyla -13,5, -2,1, + 14,7, -0,5 °C. A csapadék évi átlaga 540 mm, ennek területi eloszlását az 1 /a. ábra szemlélteti. Az évi csapadéknak délen mintegy 20, északon mintegy 40%-a hó formájában esik le. A párolgás maximuma meghaladja az évi 350 mm-t, minimuma kevesebb 150 mm-nél. A párolgás területi eloszlását az 1/b. ábra szemlélteti. Finnország a vizekben gazdag országok közé számít. Néhány jelentősebb folyórendszer hidrológiai jellemzőit az I. táblázat tartalmazza. A tavak szerepe közismert Finnország vízrajzában, ezért is nevezik „ezer tó országának". A tavak száma valójában közel 60 ezer, partvonaluk hossza összesen 160 ezer km, területük pedig az ország egész területének 10%-át teszi ki. Az ország minden egyes lakosára közel 1 ha tóterület és 30 m tópart jut. A tórendszer a jégkorszaktól kapott örökség, a jég egykori ÉNy—DK irányú mozgása ma is jól felismerhető. A tavak általában sekélyek, átlagos mélységük 7 méter, össztérfogatuk mintegy 220 km

3. A felszínalatti vízkészletek a jégkorszakban kialakult rétegekben találhatók, főként a Dél-Finnországon áthúzódó Salpausselkä végmorénában. A hasznosításra alkalmas felszín alatti vízkészleteket 40 m

3/s-re becsülik, a gazdaságosan hasznosítható készletek azonban ennél kisebbek. Jelenleg mintegy 15 m

3/s mennyiséget tártak fel. A vízfolyások a lefolyás évszakos eloszlása szempontjából három csoportba oszthatók: — a Balti tengerpart tóban szegény vízgyűjtői, — a tavakban bővelkedő kiegyenlített vízjárású vízfolyások (LNQ/KÖQ = 2 — 10) és — Észak-Finnország nagyobb folyami vízgyűjtői, kevés tóval (LNQ/KÖQ = 10-30). A nagyvizek általában a hóolvadást követően, április—június hónapban vonulnak le; Saimaa körzetben július —augusztusban. A tavaszi árvizek idején az évi lefolyás 30—40%-a vonul le. A legkisebb vizek Dél-Finnországban június—október között, Dr. Prehoffer Elemér, jogász, Országos Vízügyi Hivatal (Budapest).