Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Bognár Árpád-Szilágyi Endre: Árvízi előrejelzés hegy és dombvidéki vízgyűjtőkre rövididejű adatsorok alapján

636 Hozzászólások kisajátítási összegnél olcsóbban. Kétharmadára csökken a szükséges szivattyú kapacitás, ami jelentős költség megtakarítást ad. További jelentős költségcsökkenést eredményez, ha a tóegységeket egymás mellé építjük, mert így csak a teljes tórendszert kell körülfogni szivárgóval. A még hátralevő 0,21—0,27 km

3 tározót már csak közvetlenül a Tiszából lehet ellátni. Ennek vízkivételét arra a szakaszra célszerű telepíteni, ahol a Tisza II. duzzasztási szintje eléri, vagy meghaladja a térszint, tehát a Tiszafüred és Tiszacsege közötti szakaszra. A terepadottságok részletes vizsgálata után valószínűleg lehet találni megfelelő területet, azonban itt már magasabb kisajátítási költséggel kell számolni. A feltöltés teljes egészében csak szivattyús üzemmel lehetséges és ki kell építeni 47—60 m

3/s kapacitású vízkivételt és vízszállító útvonalat. Javasolt vízmélység 8 m, így itt a szükséges terület 26—34 km

2. Összefoglalás Nem tartom megoldottnak a javaslatba hozott rendszerben a tározók jeltöltését vízhiányos évben. A belvízcsatornákon át történő vízszállítás csak kivételes esetben felelhet meg. A megoldást a vízszállító útvonalak kiépítésével kell kezdeni. Az aszályos nyarat rendszerint száraz tavasz előzi meg, legalábbis erre a kedvezőtlen esetre kell felkészülni. A belvíztározás és a vízhasznosító tározás szoros összekapcsolása üzemi nehézségeket okoz. A hidrológiai év végére a tározót le kell üríteni, mert megbízható távelőrejelzés hiányában nem lehet előre megjósolni, hogy mekkora lesz — és lesz-e egyáltalán — tározandó belvíz. Ezért lerövidül a feltöltésre alkalmas időtartam, nagyobb feltöltő kapacitást kell készen tartani. Ez a szivattyús üzem miatt indokolatlan többletet jelent. A belvíztározást részben esetenként igénybe vehető zöldtározókban, részben vízminőségi tározással összekapcsoltán javaslom megoldani. Ez a két feladat jól összeegyeztethető, egymás üzemét nem zavarja és olcsó. Megítélésem szerint a süllyesztett gyűjtőrendszer nem oldja meg tartósan a felesleges belvíz elvezetését a területről. Jelenleg is megoldatlan az utolsórendű csatornák rendszeres karbantartása és annál nehezebb lesz, minél mélyebb a csatorna. A lesüllyesztés kivitelezése sok esetben műszakilag nehéz, a költségeket nem ítélem arányosnak az eredménnyel. Helyette olyan gyűjtőrendszert javaslok, melynek kivitele minimális anyagot és élőmunkát igényel, a mezőgazdasági művelésből csak 2,5 m széles sáv kivonását igényli és rendszeres évenkénti karbahelyezése a mezőgazdaság rendelkezésére álló eszközökkel gyorsan és olcsón elvégezhető. Végezetül — de nem utolsósorban — korántsem biztos, hogy a 6. ötéves tervtől kezdődően minden tervperiódusban rendelkezésre fog állni 17 milliárd forint erre a célra és a megvalósulás lényegesen elmaradhat a tanulmányban közölt ütemezéstől. Az üzemi vízrendezés meggyőződésem szerint az Alföld legnagyobb részén megoldatlan és ha erőforrásaink korlátozottak, akkor azokat elsősorban erre kell fordítanunk. Ezt a kérdést nemcsak az öntözés fejlesztésre kijelölt területeken, hanem a teljes térségben meg kell oldani.