Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Baranyi Sándor: A Balaton-vízgyűjtő hasznosítható felszíni vízkészlete

566 Bárányi Sándor helyzet áll elő, egyideig fennmaradt a bányászat lefolyáscsökkentő hatása és a teljes mértékben jelentkezni fog a vízhasználatok vízelvonó hatása. A tervezett vízhasználatok hatására az új szabályozási vízszintek mellett — elsősorban a nyári félévben — jelentősen megnő a tó lefolyástalan állapotának gyakorisága és tartóssága. Ugyanakkor nő a Sió öblítéséhez szükséges víz mennyisége. A Sió öblítéséhez átlagosan évente 11—12 millió m

3 vízre lesz szükség. Csökken a Sión a hajózási lehetőség gyakorisága. Hajózási lehetőség a Sión, ritka kivételtől eltekintve, csak a téli félévben lesz. 50 évből 20 évben (2—3 évenként) várható, hogy a Balatonból fél évig nem lesz vízeresztés és előfordul majd 13—14 hónapig tartó lefolyástalan állapot is. A tartós lefolyástalan állapotnak lehetnek vízminőségi hatásai is. A „Balaton-vízgyűjtő" természetes többletvízkészlete átlagosan 411 millió m

3/év. A tervezett vízhasználatok 64 — 65 millió m

3/évi vízelvonása mellett, figyelembe véve a Sió öblítését is a fennmaradó többletvízkészlet sokévi átlaga 323 millió m

3 lesz. A többletvízkészlet túlnyomó része a téli félévben képződik. A vízgyűjtőn a tervezett vízhasználatok megvalósulása után nem marad olyan többletvízkészlet, amely folyamatosan kiadható lenne anélkül, hogy ne rontaná az üdülési lehetőségeket a Balatonnál. A folyamatos vízhasználat a vízgyűjtő többletvízkészletéből tarozással növelhető. A téli félévben a tervezett vízhasználatok megvalósítása után 85%-os gyakorisággal 60 millió m

3 többletvízkészlet képződik, kisebb gyakorisággal pedig ennél is többamely tározható, ha megteremtik a feltételeket. Növelhető még a folyamatosan hasznosítható vízkészlet a bányavíz terhére mindaddig, amíg a bányászat többletvizet vezet a Balatonba, vagyis addig, ameddig a bányavízbezevetés nagyobb, mint a bányászat lefolyáscsökkentő hatása. A folyamatosan kiadható vízkészletre (vízkivételre), amely az OVH 1973. évi határozata szerint az öntözési idényben 96 millió m

3/év, a kutatás új adatot nem szolgáltatott, mert a jelenlegi és várható vízkivételek egy részét (ipari- és ivóvízkivétel, tározók vízkivétele) nem lehetett meghatározni. A folyamatos vízkivétel meghatározásához meg kell határozni a hiányzó vízhasználat adatokat. A többletvízkészletre megadott adatok azonban alapul szolgálhatnak a vízgyűjtő vízkészletgazdálkodási tervezéséhez. A jövőben a vízkészlettel való gazdálkodás céljára meg kell oldani az ipari- és ivóvízkivételek, szennyvízbevezetések mérését és a tározás nyilvántartását. Fel kell tárni a bányászat várható hatását a felszíni lefolyásra. Meg kell vizsgálni a vízgyűjtőn a tározási lehetőségeket, és fel kell készülni a tározásos vízgazdálkodásra. Végül javasoljuk a hasznosítható felszín alatti vízkészlet meghatározását. IRODALOM ÉS KÉZIRATOS TANULMÁNYOK 1. Szesztay K.: A Balaton vízháztartása. VITUKI, Tanulmányok és kutatási eredmények, 9. szám, 1963. 2. Szesztay K.: A Balatonból az öntözésre ideiglenesen kivehető vízmennyiségek. VITUKI, témabeszámoló, törzsszám: 74/1963 (kézirat). 3. Szesztay K.: A Balaton szabályozásáról és vízkészletének hasznosításáról, Hidrológiai Közlöny, 1963/5. 4. Szesztay K. : A Balaton vízkészletgazdálkodásának szimulációs vizsgálata, Hidrológiai Közlöny, 1972/10. 5. VIKÖZ: A Balaton vízpótlásának műszaki-gazdasági és vízminőségi vizsgálata. Munkaszám: 22— 118/1969. (kézirat). 6. Karkus P. : A Balatonból elhasználható vízmennyiség és a Sió levezetőképesség közti összefüggés. Hidrológiai Közlöny, 1973/4. 7. OVH: A Balaton vízgvűjtőjének május—szeptember hónapokra igénybe vehető vízkészletéről. 52807/73. sz. ügyi rat,1973 (kézirat).