Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Fekete István: Az öntözés mezőgazdasági és vízgazdálkodási együttes távlati fejlesztésének irányelvei

536 Fekete István való alkalmassága, az öntöző gazdaságok magas agrotechnikai és általános termelés gazdálkodási színvonala stb.) megteremtésére nem fordítottak kellő figyelmet. Az öntözéses beruházások előkészítése során a tervezők nem mérték fel az eredményes öntözéshez szükséges mezőgazdasági üzemi feltételek meglétét. A beruházási programok gazdaságossági számításaiban — s a megalapozó mezőgazdasági hasznosítási tanulmánytervekben — az optimális körülmények között elérhető többlettermékekkel számoltak, de nem vették figyelembe az optimális körülmények megteremtéséhez szükséges mezőgazdasági üzemi fejlesztés beruházási és forgóeszközigényét. Az állami támogatás rendszere is ezt a fejlesztési koncepciót támasztotta alá. 1968-ig egy ha berendezett területre meghatározott fix összegű, de legfeljebb a bekerülési költség 80%-át kitevő beruházási támogatást kaptak a termelőszövetkezetek. Ez arra ösztönözte az üzemeket, hogy a „legolcsóbb" műszaki megoldást válasszák, vagyis a fix támogatási összeg elérje a bekerülési költség 80%-át. Az eredményes öntöző gazdálkodáshoz szükséges üzemi feltételek megteremtését elvben elősegítette a mezőgazdaság állami támogatásának általános rendszere. A beruházási eszközök „központi elosztásának" rendszere mellett azonban a megyei tanácsok a keretből igyekeztek minden termelőszövetkezetnek valamilyen beruházást „juttatni", az egyiknek öntözőtelepet, a másiknak tehénistállót stb. Ennek következtében az öntözés koncentráltsága 1970-ig rendkívül alacsony volt, az öntözéssel rendelkező gazdaságok mintegy 50%-ában 120 ha alatt van a berendezett terület, többnyire 1—2 hordozható berendezésük van. Az öntöző gazdaságok többségében a ráfordításokat (tápanyagellátás, fajta, speciálisan képzett munkaerő stb.) az öntözésre berendezett területeken is az átlagos csapadékú években elérhető termésátlagoknak megfelelő színvonalon tartották. Ennek következtében az átlagos csapadékú években nem érvényesült az öntözés hatása, a csapadékosabb években nem öntöztek, s csak a csapadékhiányos években, az aszály kártételétől „mentették" öntözéssel a termést. Azokban az években, amikor nem öntöztek, elhanyagolták az öntözőtelepek és -berendezések karbantartását, javítását is. Az 1965—67-es években koncepcionálisan új öntözésfejlesztés indult meg. Ennek keretében kialakult a mezőgazdasági és vizmüszaki tervezés összhangja, szervezetten készítjük fel a mezőgazdasági üzemeket az öntözővíz fogadására. A korábban szerzett tapasztalatok alapján olyan üzemek valósítanak meg öntözéses beruházásokat, amelyekben már megvannak — vagy rövid időn belül megteremthetők — az eredményes öntöző gazdálkodás feltételei. Magyarország természetes felszíni vízkészletének mintegy 95%-a külföldről érkezik. Ezért a hasznosítható vízkészlet nagyságát mindenkor a szomszédos országok által hasznosított felszíni vízkészlet határozza meg. A külföldön lekötött természetes vízkészlet értéke mintegy 40-szeresére növekedett. Vízkészleteink tározással történő növelésének jelentősége ezért az utóbbi időszakban megnövekedett. Felszíni vizeink minősége a külföldről érkező vizek szennyezettségétől, másrészt a hazai vízszennyezés mértékétől függ. Vizeink minőségének megóvására 1960-tól hatékony műszaki és gazdasági intézkedéseket léptettek életbe, amelyek azt eredményezték, hogy az ipar fejlődése és a mezőgazdaság fokozott kemizálása ellenére vizeink minősége az ország területén — néhány kisebb vízfolyástól eltekintve — általában csak kis mértékben romlott.