Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Gergely István: A Vízügyi Közlemények 101. éve előtt

A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK 101. ÉVE ELŐTT DR. GERGELY ISTVÁN államtitkár az Országos Vízügyi Hivatal elnöke A magyar vízgazdálkodás gazdag történelmi hagyományokban. Mai fejlődésének serkentője, eredményeinek egyik forrása az elődök által felhalmozott gazdag ismeretanyag megőrzése és következetes fejlesztése. A vízügyi szolgálat elismerésre méltó vonása a hagyományok ápolása és ugyanakkor a haladás ügye iránti fogékonyság, a kezdeményező erő felkarolása. Ez a kettős, mégis egységes szemlélet tükröződik abban is, hogy az idén ünnepelhettük a „Vízügyi Közleménye/r"-nek, ennek a hagyományos, de tartalmában mindig előremutató műszaki szaklapnak a centenáris évfordulóját. Száz év az emberi élet mértékével mérve nagy idő, de ez a száz év különösen nagy. Ez az idő, amikor exponenciálisan felgyorsult a tudomány, és a technika fejlődése, és amikor az emberiség történelmének eddigi legmagasabb rendű társadalmi formációja, a szocialista társadalmi viszonyok kialakultak. A „Vízügyi Közlemények"-nek a polcokon sorakozó füzetei — azoknak sok tízezernyi oldala — , ennek a 100 évnek, hivatásunk, a vízgazdálkodás szemszögéből néző élő tanúi, szinte kimeríthetetlen forrásanyaga. Láthatjuk benne a Kvassay Jenő által alapított Kultúrmérnöki Hivatal első eredményeit, erőfeszítéseit a korszerű vízgazdálkodás kialakításáért, ugyanígy Bogdánffy Ödönnek, a Tanácsköztársaság vízügyi szolgálata kiemelkedő mérnök-vezetőjének már valóban a hazánkat, s nem csupán a nagytőkések gazdasági érdekeit tekintő komoly terveit. A két világháború közötti Magyarországon, az embertelen fasizálódás, a legsötétebb reakció korában nemcsak széles szakmai látókörről, hanem politikai bátorságról is tanúságot ad a lap szerzőinek és szerkesztőinek az új iránti fogékonysága, a haladás ügye melletti kiállása. És végül, napjainkban láthatjuk a lapban a szocialista építés több mint 30 évének hatalmas fejlődését, a korszerű vízügyi szervezet, a mai vízgazdálkodástudomány formálódásának történelmét. Mindezzel a „Vízügyi Közlemények" a magyar műszaki szakirodalomban szinte egyedülállóan, a szolgálat hivatalos szakmai fórumaként 100 éven át megőrizte folytonosságát, hidat alkotott az elmélet és a gyakorlat között. Jelentős mértékben járult hozzá a gyakorló mérnökök magasszintű továbbképzéséhez, inspirálta az elméleti kutatás haladását, ugyanakkor a konkrét tervezési, építési, üzemi problémák közreadásával a mindennapok munkáját is segítette. A „Vízügyi Közlemények" 100 éves múltjának és jelenének a tapasztalatai kijelölik azt a pályát, amelyen a lapnak — a vízügyi szaksajtó rendszerébe illeszkedve — haladnia kell. Ma ez a rendszer, nem tekintve a fontos, de inkább helyi jelentőségű intézményi, vállalati lapokat, három fő pilléren nyugszik. Ezek: a Magyar Hidrológiai Társaság gondozásában megjelenő „Hidrológiai Közlöny" és az Országos Vízügyi Hivatal két folyóirata, a „Vízügyi Közlemények" és a „Magyar Vízgazdálkodás". Á felsorolás egymáshoz fűződő viszonyukat is kijelöli.