Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Űj geodéziai műszerek 489 He-Ne lézerenergiaforrása 12 V akkumulátor, teljesítménye 26 W, függőleges irányzási tartománya - 55°-tól + 90°-ig. A műszer 40 °C hőmérséklet-tartományban használható, fókusztávolsága 600 mm, nagyítása 28x-os, objektív átmérője 50 mm, súlya 15 kg. A távmérők használata mellett szól az is, hogy a távmérés távmérő műszerrel kevésbé időigényes, mint a szögmérés. A hosszmérési hálózat kiegyenlítése ugyan bonyolultabb feladat, mint a szögmérésé, de a kiegyenlítés már nem terepi munka, és a számítógépek segítségével könnyen elvégezhető. A tervezéshez elengedhetetlenül szükséges az építési területre és környékére eső folyómeder, tófenék, tengerfenék, azaz a vízzel borított területek topográfiai ismerete is. A vízzel borított területek felvétele nehéz és bonyolult művelet, ugyanis a térképező nem látja a terep jellemző vonalait (gerincvonal, völgyvonal), és a jellemző pontjait (nyeregpont, mélypont), és így csak hálózatszerűén előre meghatározott séma szerint végezheti a felmérést. A gyakorlat szerint a mérési pontok vízszintes helyzetének meghatározása problémát jelenthet a felvétel során. Ezután a felmérő valamilyen módon elvégzi a mélységméréseket, súllyal, szondarúddal vagy visszaverődéses elven működő mélységmérő műszerrel. Tehát a mélységmérés helyének meghatározása nehéz és munkaigényes feladat. A hagyományos módszerek szerint a következőképpen lehetséges: — Szelvénykötéllel : Két ismert szárazon levő pont között szelvénykötelet feszítenek ki, és a kötél mentén az egyik ismert pontból kiindulva és a kötélen távolságot mérve végzik a mélységméréseket a szelvényben. Ez a módszer akadályozza a vízi forgalmai, és nem mindenhol alkalmazható a kötélfeszítés miatt (pl. tavaknál). — Szög- és távolságméréseken alapuló vízszintes helymeghatározással : a) Előmetszés. A mozgó mélységmérőhely (hajó) követése szögmérő műszerekkel két ismert koordinátájú pontról, b) Poláris meghatározás. Egy ismert ponton állva alkalmas tahiméterrel — leggyakrabban szondirtahigráffal — szög- és távolságmérés az álláspont és a mérőhely között. A szög- és távolságmérés előnye, hogy nein zavarja a vízi közlekedést, de hátránya, hogy hosszú ideig nagyfokú koncentrálást igényel az észlelőtől vagy az észlelőktől. Ennél a módszernél a vízszintes helymeghatározás és a mélységmérés egyidejűsége kevésbé biztosított. A távolságmérésen alapuló módszerek továbbfejlesztését a radarral dolgozó módszerek jelentették (DECCA, SHORAN elvek). A radar elv lényege, hogy egy adó-vevő készülék jeleit két vagy három megfelelő ismert pontra telepített válaszadó készülék visszaküldi, és a vevő a visszaérkezés idejéből — a jel terjedési sebessége alapján — a körök metszéspontjaként automatikusan meghatározza saját helyzetét. A radarberendezés hatótávolsága igen nagy, kb. 20 km, és az időjárástól, napszaktól, légköri tényezőktől gyakorlatilag független. Nagy vízfelületek, folyamok, tavak, tengeröblök felmérésére igen alkalmas, megbízhatósága méteres nagyságrendű. A továbbiakban ismertetünk egy ilyen rendszert. A vizsgálatot Svájcban végezték gázvezeték fektetése céljából. A méréshez használt felszerelés a következő egységekből állt: — gyorsjáratú hajó: 11 m hosszú és 3 m széles, 10 tonna súlyú, 1 m merülésű és 300 LE motorteljesítményű. — ATLAS DESO ultrahangos mélységmérő: két párhuzamos oszcillátorral (rezgéskeltő, 210 kc és 30 kc) melyek pontossága ± 5 m és ±20 cm között változik. — rádióelektromos lokátorrendszer: DECCA 202 A típusú impulzusismétlővel. Meghatározási középhibája néhány méter. — áramtermelő csoport: 3 kVA/220 V. A 2. ábra a rendszer működését mutatja be. Látható, hogy így a mért pont mindhárom koordinátája folyamatosan regisztrálható. Az ATLAS DESO 10 mélységmérő berendezést és a DECCA távolságmérő műszert összekapcsolták egy APRS 301 jelű nyomtatóegységgel. Ez az elrendezés lehetővé teszi a folyamatos mélységmérések és a folyamatos távolságmérések össze-