Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Kornis Attila-Kornisné Akantisz Zsuzsanna: Folyami vízlépcsők alvízi kimosási helyének előrejelzése

Folyami vízlépcsők kimosása 4(i 1 lásával átlagosan évi 54 millió kWó energia termelése. E céloknak megfelelően a vízlépcső három fő részből: duzzasztóműből, hajózsilipből és vízerőtelepből áll. - Л duzzasztómű 3x37 m nyílású, háromövű, billenőtáblás gátszerkezettel van elzárva. A háromövű tartószerkezet 6,00 m magas és a billenőtáblával 2,00 nies duzzasztási szintemelést lehet elérni. Az elzáró szerkezet mozgatásakor a kisvízhozamok lassú növekedésével mindhárom nyílásban lesüllyesztik a billenőtáblákat, egészen a teljes fektetésig. A billenőtáblákon átbukó vízhozam a szélső állásban 710 m

3/s. Ha az érkező vízhozam tovább növekedik, vagyis ha az átfolyási szelvényt már csak az elzáró tábla emelésével lehet növelni, akkor indul meg a nyomás alatti átfolyás. Mindhárom gáttestet akkor emelik ki egészen, amikor a duzzasztómű szelvényén átfolyó vízhozam mintegy 1350 m

3/s; — A hajózsilip 81X17 in méretű, töltése, ürítése oldalcsatornás rendszerrel történik, alvizen, felvizen támkapus elzárása van. Л vizerőlelep 3 db 4,8 m 0-jű Kaplan-rendszerű turbina, kiépítési vízhozama turbinánként 100 m

3/s. A legnagyobb teljesítmény 11,52 MW, csúcsüzemben azonban ez eléri a 14 MW-ot is. Az esés 0—7,5 m között változik. Ebből következik, hogy amíg a Tiszán 300 m

3/s vagy annál kevesebb víz érkezik — beleértve az élővízforgalmat — a vizet kizárólag a vízerőtelepen eresztik le. A vízlépcső helyszínrajzát az 1. ábra tünteti fel. Mint már említettük, a vízlépcső átvágásban, azaz szárazon épült, 1059—54 között. 1954 júniusában fejeződött be a víz új mederbe terelése és a régi meder elzárása. A vízerőtelep üzembe helyezése azonban csak 1956 októberében kezdődött. Ez az jelenti, hogy az üzembe helyezést megelőző két évben a folyó vize kizárólag a duzzasztóművön áramlott kérészi ül. 2. Az ellenőrző mérések a műtárgyon A műtárgy megépülte után a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (ma Központ, a továbbiakban: VITUKI) folytatta ellenőrző méréseit a műtárgyon és a műtárgy környezetében, a műtárgy repedéseinek, süllyedésének, ill. az ellenőrzés érdekében létesített talajvízkutak vízállásainak mérésével. Majd 1959-ben megkezdték a műtárgy felvizében kialakuló feliszaposodás, ill. a műtárgy alvizében keletkező kimosások helyeinek rendszeres évenkénti, illetve évente többszöri felvételét is. Tanulmányunk ezeknek, a duzzasztómű alvizében kialakult kimosások keletkezési okának, illetve várható alakulásának kérdésével foglalkozik. A VITUKI-ban végzett alvízi mederfelvételi munkák eredményeként kapott rétegvonalas helyszínrajzokat az 1—5. és 8—11., míg a hossz- és keresztmetszeteket a 6. és 7. ábra szemlélteti. Vizsgáljuk meg részletesen, időrendi sorrendben ezeket az ábrákat: 195!) októberében a műtárgy tengelyében a duzzasztómű pilléreinek alvízi végétől 150—190 m távolságban egy 5 m mély és 40 m széles kimosás található, amelynek középpontja a középső nyílás tengelyétől (műtárgytengely) 10 in-re a vízerőtelep felé helyezkedik el. Találunk még egy nem túl nagy terjedelmű, 2— 3 m mélységű kimosást a hajózsilip mólójának folytatásában, attól kb. 30 m-re (2. és 6'. ábra). A két hónappal későbbi felvételen a kimélyülések helye változatlan, de mélységük mérete csökkent. Az l

(.)f><) májusában készített felvételen a középső nyílás tengelyvonalában egy fokozatosan mélyülő, „gödörsorozatot" találunk, amelynek legnagyobb mély-