Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
1. füzet - Harkay Máté-Lotz Gyula: A nyugat-dunántúli vízfolyások rendezésének tapasztalatai
30 Harkay M. — Lötz Gy. 4. Ha számolni kell azzal, hogy a vízfolyás karbantartása nem lesz megfelelő, így az elgazosodás miatt a medret ajánlatos tálméretezni, a Chezy-képlet nem használható. Ilyen esetekben célszerű Baitsch és Radermacher kísérleti eredményeit, illetve grafikonjait [Íj használni. A dombvidéki beágyazott természetes mederrel és állandó vízhozammal rendelkező vízfolyások kiépítésében a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság (továbbiakban : Igazgatóság) sok tapasztalatot szerzett, hisz a nagy vízfolyássűrűségű (300— 600 m/km 2) területen a felszín feletti vízgyűjtővel szinte alig rendelkező, egyetlen forrásból táplálkozó kis értől a 2000 km 2 vízgyűjtőjű Lapincsig terjed a vízfolyások sora. A következőkben az állami kezelésű vízfolyások (E = 6 —2000 km 2) rendezési munkái során szerzett tapasztalatokból leszűrhető elveket és rendezési módokat igyekszünk dióhéjban ismertetni. Hogy a rendkívül széles témát elfogadható keretek közé szorítsuk, itt nem foglalkozunk lecsapolási (talajvízszintsüllyesztési) és hordalékvisszatartási (vízmosáskötés, sankolás) kérdésekkel. I. Rendezési elvek A vízfolyások természetes medrének megváltoztatására („rendezés") elsősorban az alábbiak miatt kerül sor: Kiöntési gyakoriság csökkentése Az l%o feletti esésű völgyekben kialakult természetes medrek (1. ábra) általában az 1—5 évenkénti nagy vizeket emésztik. Ez a mederméret belterületen egyértelműen elégtelen, külterületen, főleg a nagyobb vízfolyások (F> 100 kin 2), illetve szélesebb völgyek esetén a gyakori kiöntés ugyancsak tetemes károkat okozhat. A mai gyakorlat kisebb vízfolyások esetén is elégséges indoknak tekinti ezt a rendezéshez, annak ellenére, hogy itt az 1—6 órás kis kiterjedésű elöntések a mezőgazdaságban mérhető kárt alig okozhatnak, de a jól gépesített, és ezért könnyen és viszonylag nagy üzemi eredménnyel végezhető földmunka indokolatlanul nagy medrek kiépítésére csábít. Ezzel szemben minden esetben a kiöntési gyakoriság csökkentésével elkerülhető kár nagyságát kellene a rendezés költségeivel összhangba hozni. Területi vízrendezéshez megfelelő mélységű befogadó biztosítása A dombvidék kisebb esésű területein előfordulhat, hogy az üzemi vízrendezés céljával összhangban megállapított méretű üzemi csatornák bevezetésének biztosítására a befogadó kisvízfolyás mélységét a mértékadó kiépítési vízhozam levezetéséhez szükséges méretnél nagyobbra kell kialakítani. A különböző iparszerű termelési rendszerek elterjedésével a mezőgazdaság vízzel szembeni tűrőképessége egyre csökken. Az esetleges vízborításnak a terményben okozott kárán felül egyre jelentősebb szerepet kap a különböző munkák meghatározott időben történő elvégzésének szükségessége is. Ehhez járul, hogy az alkalmazott erőgépek súlya rohamosan nő, így mind több helyen jelentkezik drénezési, és ennek következtében mélyebb befogadók kiépítésének igénye is. Az alagcsövezés újbóli megjelenése területünkön a befogadók mélyítésében láncreakciót indított el, az alagcsövezéssel a mezőgazdák kezébe olyan technikai
