Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Rónai András: Vízjárás a magyar Alföld mélységi víztartóiban

Vízjárás a magyar Alföld víztartóiban 375 A Duna völgyében és a Kisalföldön is végeztek felszín alatti áramlási méréseket s ezeknek eredményei közelebb hozták a talaj vízjárásra vonatkozó nézeteket a földtani kutatásban kialakult magyarázatokhoz. Ennek ellenére a talajvízprognózis a helyi tényezők adataira támaszkodott továbbra is, és a talajvízjárás elméleti modelljeit is helyi időjárási tényezőkre alapozták. (Rétháti L. 1966, 1975.) Új elemet hozott a kutatásba a mélységi víztartókban lebonyolódó vízmozgási jelenségeknek szabatos megfigyelése. A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Síkvidéki Osztálya az Alföld részletes komplex földtani térképezése során 1965től kezdve a földtani célból lemélyített alapfúrásokból vízfigyelő kutakat építtetett ki és ezeken bevezette a rendszeres heti észleléseket, majd 1972-től kezdve néhány kiválogatott kúton a folyamatos (műszeres) (1. ábra) észlelést. E kutak elhelyezése átfogó terv alapján készült. Egy kútsor a Mátra lábától dél felé haladt Szeged térségéig az Alföld É—D-i tengelyében. Egy másik kútsor nyugatról keletre tárta fel a legjobb vízadó rétegeket a Duna völgyétől a román határig. Több helyen csak egy-egy vízadó rétegre épült észlelőkút, sok helyen azonban 2—3—4 egymás alatti rétegre. A kutak helyét nagyobb vízkitermelő helyektől távol választották ki, hogy a természetes és nem az emberi hatásoktól befolyásolt vízmozgási viszonyokra kapjanak adatokat. A kutak nagy részén heti egyszeri mérést végeznek. Mérik a vízszint helyzetét, a levegő és a víz hőmérsékletét és a légnyomást. 8 kúton 1976 óta folyamatosan íróműszer van. A felszín fölé emelkedő nyugalmi vízszintek játékát néhány helyen aknában higanyos manométerrel mérik, több helyen azonban a kutakat felcsövezték és a regisztráló műszerek a csőben mutatkozó szabad vízjátékot mérik. 10—15 méteres felszín fölé emelkedő vízoszlopoknál a centiméteres rendű vízmozgásnak ez a legpontosabb mérési lehetősége. A földtani magfúrásra támaszkodó különböző mélységű kutak mind különálló furatok, amelyeket a magfúrásban megismert és kiválasztott rétegekre teljes szelvényű fúrásként mélyítenek le. A magfúrás lyukából képezik ki a legmélyebb kutat. Megfelelő cementezés biztosítja, hogy a különböző mélységben megnyitott rétegek vize nem kommunikálhat, amit igazolnak az évek múltán is különbözőnek maradó nyugalmi szintek. Nincs tehát egy lyukban csőköteges megoldás. A kutak mindegyikéből a kiépítés idején többszörös vízmintát vettek és azt a MÁFI központi kémiai laboratóriumában megelemezték. Az elemzést két ízben, 1974 és 1976-ban megismételték, így a vízkémiai viszonyoknak időbeli változására is van adatunk. A 11 év alatt folytatott megfigyelések legfontosabb eredménye az, hogy az Alföld egész területén és az eddig megfigyelt ezer méter mélységig minden mélységben a víztartó rétegekben időben nagyon egyező évszakos és több éves vízszintingadozás figyelhető meg. Ez a vízjáték időben a talaj vízjátéknak megfelelő görbét ír le évente, és a több éves változások irányvonala is egyező. Különbségek csak a vízszintingadozás amplitúdójában vannak, e különbségek magyarázata a víztartó réteg szemcseösszetételében, a réteg mélységi helyzetében, a hegyperemekhez való helyzetében és a talaj vízréteggel való kapcsolatában található meg. Minthogy pedig a mélységi vízszintjáték irányvonalában és karakterében a talaj vízjárásnak megfelelően bonyolódik le, kézenfekvő, hogy egy ugyanazon mozgásrendszer jelenségei ezek és az őket kiváltó hatóokok is egy családba tartoznak.