Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
1. füzet - Harkay Máté-Lotz Gyula: A nyugat-dunántúli vízfolyások rendezésének tapasztalatai
A NYUGAT DUNÁNTÚLI VÍZFOLYÁSOK VÍZRENDEZÉSÉNEK TAPASZTALATAI HARKAY MÁTÉLÖTZ GYULA 1 Vízfolyások rendezéséről az utolsó két évtizedben a magyar vízügyi szakirodalomban — de világszerte is — aránylag kevés szó esett annak ellenére, hogy ez a tevékenység a vízimérnöki gyakorlat legősibb, ma is mindennapos feladata. Ennek okát elsősorban talán abban kereshetjük, hogy e területen általános érvényű, egzakt módon — matematikailag — leírható szabályokat igen nehéz, sőt nem is lehet találni, hiszen minden vízfolyás külön egyéniség, mindegyiknek más-más sajátosságai vannak. A helyes megoldáshoz csak nagy tapasztalat és a terület alapos ismerete útján juthatunk el. A vízfolyások változó sajátosságaiból következik, hogy a vízfolyásrendezés tudománya — függetlenül a tudományos-technikai fejlődéstől — mindig empirikus jellegű marad. Éppen a technikai fejlődés következeiében (kotrógépek tömeges megjelenése, ezáltal nagytömegű földmunkák gyors elvégzésének lehetősége) az utolsó 20—25 évben olyan lehetőségek nyíltak meg a vízrendezés területén, melyekre korábban gondolni sem lehetett. A kézi munkaerő hiánya, egyúttal a gépesítés lehetősége és szükségszerűsége az évszázadokon át megszokottól eltérő megoldásokat követel. így a korábbi empirikus tapasztalatok új, ugyancsak empirikus átértékelése vált szükségessé. Ennek során — természetszerűleg — hibák sorozatát követtük el, de jó megoldások is születtek. A következőkben a Nyugat-Dunántúl elsősorban dombvidéki vízfolyásainak rendezésénél szerzett tapasztalatainkat szeretnénk a magyar vízimérnökök szélesebb köre előtt ismertetni. Az elmondandókat nem tekintjük — nem is tekinthetjük — abszolút igazságoknak, csupán olyan tényeknek, melyeket területünkön több mint egy évtized gyakorlata igazolni látszik. Örvendetes lenne, ha tapasztalataink az ország más területein működő vízimérnökeinket saját tapasztalataik papírra vetésére, vitára serkentenék. Tanulmányukban nem kívánunk kitérni a vízfolyásrendezések tervezési problémáira, a hidrológiai számítás módszereire, de a vízfolyásokkal kapcsolatban néhány hidraulikai jellegű kérdést érinteni kell. A hidrológiai számítások vonatkozásában azonban hangot kell adnunk azon nézetünknek, hogy kisvízfolyások árvízi hozamának meghatározásánál a közelítő módszerek (Csermák-képlet, stb.) a gyakorlat igényeit minden esetben kielégítik, s a nagy adatgyűjtési és adatfeldolgozási igényű, egzaktabb módszerek csak kísérleti vízgyűjtők vizsgálatánál, a közelítő eljárások finomítása céljából alkalmazhatók. A vízfolyásrendezés közvetlen célja állandó jellegű, hosszabb ideig változatlannak tekinthető mederszelvény létrehozása. Az „állandó" kifejezés természetesen 1 Harkay Máté, oki. mérnök, Lötz Gyula oki. mérnök, Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Szombathely).
