Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A közép-dunántúli vízmosáskötések 329 — a talajmechanikai megállapítások, — a felmérési lehetőségek, — a szállítási útvonalak, — az anyagtárolás lehetőségei, — a vízbeszerzés lehetősége, — a gátmeder feliszapolódás utáni esetleges hasznosítási lehetőségei. Az előbbiek mellett természetesen fontos annak megállapítása: időszakos vízfolyásról vagy állandó vízfolyásról van-e szó. Ha állandó jellegű vízfolyás van a vízmosásban, a kisvízhozam megállapítására és az építés alatti víztelenítés lehetőségeire is gondolni kell. Ez az eset azonban ritkán fordul elő. A bejárás utáni felmérést legcélszerűbb tachimeterrel végrehajtani. Szintezőműszerrel történt felmérés sokkal több munkát ad és a pontossága sem jobb ily esetekben a tachiméteres pontosságnál. A felmérés alapján rétegvonalas helyszínrajzot célszerű készíteni, ami alapul szolgál a visszatartott hordalék megállapítására. A helyszínrajz és hossz-szelvény ismeretében meghatározzuk a gátak helyeit és főbb jellemzőit. Ennél az igen gondosan végrehajtandó feladatnál követendő szempontok: — a legjobban veszélyeztetett létesítmények, amelyek mellett a legnagyobb feliszapolódás szükséges, — a mellékvízmosás betorkolása (nagy hordaléklerakódás, mellékvízmosásba való visszaduzzasztás stb.), — a vízmosás kiöblösödése alatti szűkületek (jelentős hordaléklerakási lehetőség). A gátak között tervezett esés legfeljebb 8 —10%o legyen. A gátak magasságául legfeljebb 6 — 8 m-t célszerű választani. A gátak tervezésénél a fejgát megfelelő kialakítására kellő figyelmet kell fordítani, hogy a levonuló vizek ne tudják megkerülni. A tervezés során problémát jelenthet a vízgyűjtő terület meghatározása. A vízmosások vízgyűjtőterülete szőlőkultúrával fedett területen, az utak, mélyutak, teraszok művelési iránya stb. miatt meglehetősen szabdalt lehet, ezeket a körülményeket számításba kell venni. Meg kívánom jegyezni, hogy 1 — 2 ha területű vízgyűjtő esetén is igen nagy méretű vízmosás jöhet létre. A vízmosáskötő gátaknál — megfigyelésem szerint — a bukócsészéket jól határoztuk meg, és az átbukó víz általában problémát nem okozott. Az átbukó vízhozam számítására a Markó-féle képletet alkalmaztuk : Q=4if- ' f+E Q ahol: qi = mértékadó fajlagos vízhozam, amelynek értéke: q

x = —, а С alaki tényező h VI j függvénye, f vízgyűjtőterület km

2-ben, l vízgyűjtőterület legnagyobb szélessége (km), h vízgyűjtőterület hossza (km), és E vízgyűjtőterület erdővel borított területe. Az átbukó víz vlzládába való irányítása érdekében a gátkoronát a csésze két szélétől számítva fokozatosan emeljük, így a víz a gát középvonalába kényszerítve mindig a vízládába bukik. 2. Vízmosáskötő gátak szerkezete és anyagai A vízmosáskötő gátak hagyományos anyaga a betonba rakott terméskő. A terméskőgátak szerepüket kiválóan töltik be, megfelelő kialakítás esetén esztétikailag is tetszetősek lehetnek. A betonba rakott gátak anyagmennyisége igen jelentős, nagy az építés munkaerőigénye is. Egy 4,5 m bukómagasságú, hagyományos, átlagos méretű gát építési anyagigénye a következő: Betonba rakott terméskőfal: 110 m

3 Betonba rakott terméskőburkolat: 50 m

3 Szivárgó: 5 m

3 10 Vízügyi Közlemények