Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízgazdálkodás a kiskörei rendszerben 325 zett tapasztalatok: az öntözésfejlesztés komplex előkészítése, mezőgazdasági és műszaki tervezése, (vízrendezés, táblásítás, úthálózat) építése, az üzembe helyezés és ezek szerves összhangjanak biztosítása a hazai öntözésfejlesztés során már hasznosultak, s a Tisza II. fejlesztési programba bekapcsolódott FAO-n keresztül ma már a fejlődő országok öntözésfejlesztését is elősegítik. A bemutató gazdaságok termelése — elsősorban a növénytermelési ágazatok termelési színvonala, az eszközellátottság és a gazdálkodás eredményessége — dinamikusan fejlődött, a növekedés üteme, valamint színvonala az országos átlagot lényegesen meghaladja. A fejlesztés eddigi tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy a bemutató gazdaságok létrehozása szükségszerű volt, és egész további öntözésfejlesztésünk megalapozását szolgálja. A bemutató gazdaságok méretei a nagyüzemi gazdasággal szemben támasztott követelményeket lényegében már 1968-ban kielégítették. A gazdaságok egyesülési folyamata ezért csak az öntözőfürtök — és az együttműködésben létesített szakosított állattartó telepek — üzembe helyezését követően kezdődött el. Ma az átlagos méret 88%-kal nagyobb, mint az alapévben. A tapasztalatok szerint a gazdasági összevonások a szakosítást siettetik. A bemutató gazdaságokban legdinamikusabban a növénytermelés, ezen belül az árunövény-termelés fejlődött. A legkiegyensúlyozottabb ott volt azonban a fejlődés, ahol az öntözéses növénytermelést mielőbb követte az állattenyésztés és a feldolgozóüzem fejlesztése. A tapasztalatokból az szűrhető le, hogy az egyoldalú fejlesztés aránytalanságot eredményez, valamint egy-egy természeti csapás a gazdálkodási tevékenység nagymértékű ingadozásához vezethet. Végső következtetésként tehát az szűrhető le, hogy az öntözésfejlesztés első lépcsőjeként a növénytermelést kell optimális szintre emelni, s erre az alapra mielőbb ráépíteni az egyéb — a termőhelyi adottságoknak legjobban megfelelő — ágazatokat. Összességében értékelve a megvalósult termelésfejlesztést, megállapítható, hogy jelentősen megnőtt a termelés mennyisége. Az állattenyésztési ágazatok méretének (a számos-állat létszám alapján 29,1%-os) és a növénytermelési ágazatok fajlagos hozamainak (GE-ben kifejezve 51,0%-os) növelésével nagymértékben nőtt a kibocsátott árutermék mennyisége és — a mennyiségnövekedés hatására — az árutermelés értéke (97,4%-kal). Ebben azonban az árváltozásoknak is szerepük volt. Igen kedvező, hogy a termékek egy része már nem mezőgazdasági nyerstermék, hanem ún. „piaci termékként" értékesíthető. Több bemutató gazdaságnak van saját feldolgozó kapacitása (takarmánykeverő, hűtőtároló, húsüzem stb.), amely a mezőgazdaság és élelmiszeripar vertikális integrációjának folyamatát segíti elő. A termelésfejlesztéssel párhuzamosan jelentős változás következett be a vezetés, irányítás rendszerében, illetve a gazdaság szerkezeti felépítésében. A vezetési irányítási folyamatok szervesen kapcsolódnak a műszaki fejlesztéshez. Kialakultak, illetve kialakítás alatt állnak azok a termelésszervezési és irányítási rendszerek, amelyek a korszerű vállalatfejlesztés feltételeit kielégítik. További cél a bemutató gazdaságok ésszerű és gazdaságos fejlesztése, amely az elkövetkező években a meglevő termelőkapacitások optimális kihasználásával és a termelési színvonal további fokozottabb növelésével érhető el. & • & A bemutató gazdaságok vízgazdálkodási fejlesztése érdekében — a gazdaságok dolgozóin és vezetőin kíviil — több külföldi és hazai szakember végzett kiemelkedő munkát. Elévülhetetlen érdemeket szerzett Andrea de Vajda, a FAO vezérigazgatójának tanácsadója. Kívüle C. E. Houston, a FAO vízgazdálkodási osztályvezetője, W. Achtnich NSZK, Van der Meer holland, N. F. van Beers holland, N. И'. Donnán amerikai FAO szakértők munkája volt kiemelkedő. Magyar részről: dr. Bögi Károly, Kiss Ernő és dr. Szilárd György (a volt TMI-től), dr. Hegedűs Lajos a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság volt vezetője, dr. Járányi György, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető docense, valamint dr. Kovács Gábor, az Öntözési Kutató Intézet igazgatója kö-