Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

314 Kaliczka László A gyors fejlődésre példa lehet az Egyesült Államokban az Arkansas folyó csatornázása, a California Aquaduct létesítése, és főként a Tennessee Völgy vízgazdálkodásának általános rendezése kapcsán jelentkező fejlődés. Ez utóbbi térség fejlődését vizsgálva megállapítható, hogy 40 év alatt teljes egészében megvalósult a 106 ezer km

3 területű vízgyűjtő rendezése, a Tennessee folyón 9, a mellékvízfolyásokon több mint 20 gát és vízerőtelep létesült. Befejeződött az egész vízgyűjtő lejtőrendezése és újrafásítása. A 4400 MW vízerőteljesítmény mellett az Igazgatóság 18 ezer MW hő- és atomerőmű kapacitást épített, amelyet 1983-ig megkétszerezni tervez. A hét államra kiterjedő Igazgatóság tározóinak térségében a közel 500 millió dollár értékben létesített üdülőterületeket 1973-ban 61 millió kiránduló kereste fel [6]. Ä Tennessee-völgy árvédelmi rendszere 1936 óta összesen 1,3 milliárd dollár értékű árvízkárt hárított el, amely a védelmi rendszer létesítési költségének kereken ötszöröse. Az erőművek önköltsége 1,3 — 1,4 cent/k\Vh, ami az USA-átlagnál 35 —40%-kal alacsonyabb. A térség hajóforgalma 1974-ben elérte a 30 millió tonnát, s a forgalom növelése, valamint az útvonal rövidítése érdekében megkezdték a 400 km hosszú Tombigbee hajócsatorna építésének előkészítését. Ez a csatorna közel 1000 km-rel rövidíti meg a Tennessee-völgy és a Mexikói-öböl közötti útvonalat [7]. Üj hajócsatorna építésére Európában is találunk példát. A francia kormány döntése értelmében (Dijon, 1975. november) a Rajna és a Rhön között a meglevő és kis szállítóképességű csatorna mellett nagyméretű hajócsatorna épül. A munkák 1976ban kezdődtek [8]. Magyarország is foglalkozik a Dunát a Tiszával összekötő nagycsatorna létesítésének gondolatával. A vízhiányos Tisza-völgy vízpótlását szolgáló csatorna közlekedési érdeltet is szolgál, elősegíti a belföldi víziszállítás fejlődését. Ezen túlmenően kedvezően befolyásolja a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kereskedelmi kapcsolatokat, jó vízi összeköttetést biztosítva a Szovjetunióban eredő Tisza folyó, a tervezett Duna—Tisza Csatorna, valamint a dunai víziút révén. A fenti példák, anélkül, hogy részletes elemzést adnának, meggyőzően bizonyítják a nagycsatornák létesítésének gazdaságosságát, több célú hasznosításuk előnyös voltát. A gazdaságossági vizsgálatokat több célú csatorna esetén egy-egy cél ellátását szolgáló műre célszerű külön-külön elvégezni és az eredményeket értelemszerűen összegezni. A cél az, hogy a komplex célú csatorna költsége (C

c) minimális, haszna (Сь) pedig maximális legyen, vagyis az egy-egy cél megoldására szolgáló létesítmény Cn", C

P; Cr stb. költség- és haszonadatainál kedvezőbb legyen. A költség-függvény tehát с2 (Cn, сp, Cr, Cw...) 0 A haszon-függvény pedig Сьш 2 (С n, С p, С г, С W*..) ь kritériumot kell kielégítsen, ahol Ce a komplex célú csatorna költsége, Сь a komplex célú csatorna által nyújtott haszon. Az egyetlen célt szolgáló beruházások költség-, ill. haszonadatait pedig az alábbi tényezők jelképezik: C

n csak hajózási érdekű csatorna, C

p csak energiatermelést szolgáló csatorna, C

r csak üdülést szolgáló csatorna, C

w csak vízkészletpótlást szolgáló csatorna költsége vagy haszna. A közvetlenül nem mérhető előnyök és hátrányok megítélésére célszerű pontrendszert kidolgozni. Az így kidolgozott számítást ajánlatos a helyettesítő beruházások módszerével ellenőrizni [9]. Az alternatív javaslatok értékelésére könnyen kezelhető módszert alakított ki — magyar közreműködéssel — az Arizonai Egyetem [10]. Ez a módszer lehetővé teszi a célok és változatok preferálását, a nem számszerűsíthető hatások figyelembevételével.