Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: A vízminőség-védelemmel kapcsolatban jelentkező újabb vízrendezési feladatok
A vízminőség-védelem, vízrendezési feladatai 231 Fenti elméleti meggondolásaink során lefolyó vízmennyiségekkel foglalkoztunk, homogénnek tekintve azok szennyeződését. A valóságban az ilyen szennyeződések sem térben, sem időben nem homogének (a szennyezési góc környezetében keletkező szennyezettebb lefolyó vizek csak a vízgyűjtő alsóbb részén és később keverednek össze a többi lefolyó vízzel; de magának a szennyező anyagnak a szennyezési gócban való lemosódása is változik az időben). A problémák első megközelítése azonban csak ilyen egyszerűsítéssel lehetséges, a lefolyó vízhozam szennyeződési folyamatával a részletkérdések megoldása során kell majd foglalkozni. 3. A vízminőség-védelem érdekében kialakítandó vízrendezési stratégia A lefolyó vizekbe kerülő szennyeződés elleni védekezés elsődleges módjának (amely megelőzi a mechanikai, vagy a közömbösítésre irányuló vegyi beavatkozásokat) mindenképp a célszerű vízkormányzást kell tekintenünk, ha erre lehetőség van. Az ilyen vízkormányzás célja a szennyezett vizeknek oly módon történő elvezetése, hogy a károkozás lehetősége minél kisebb legyen, esetleg ki is küszöbölődjön (az említett egyéb eljárásokat — a szükségnek megfelelően — ezen túlmenően kell alkalmazni). így jutunk el a vízminőség-védelmet szolgáló vízrendezési stratégia gondolatához, melynek lényege az, hogy számba vesszük és osztályozzuk a lehetséges szennyezési formákat, szennyeződési veszélyesség szempontjából pedig a vízgyűjtők területegységeit, s végül mindezek alapján meghatározzuk a különféle esetekben alkalmazandó vízkormányzási eljárásokat, amelyek figyelembevételével megállapítható a levezetést szolgáló művek szükségessé váló esetleges átalakítása, illetve kiegészítése. Az alábbiakban ezt a gondolatmenetet követve tekintjük át a munka során alapul szolgáló szempontokat. a) A szennyeződések osztályozása a hatásaik folytán megkívánt eljárások szempontjából A szennyező anyagok eredetétől, vegyi összetételétől és hatásától függetlenül a vízkormányzási stratégia tervezésekor a vízrendező mérnököt csak az az eljárás érdekli, amit velük kapcsolatban a szennyeződést felderítő szolgálat — figyelembe véve a hidrológiai, műszaki és gazdasági lehetőségeket és a kémiai megfontolásokat — javasolni tud. Az alábbi osztályozás, ami e szerint készült, tehát nem merev, az egyes osztályok esetenként alternatívákként is szóba jöhetnek. Az eljárások szerinti osztályozás a következő. A) Végleges lokalizálás: amikor a vizet olyan szennyeződés érte, hogy lefolyását meg kell akadályozni, ami után mechanikai, vagy vegyi kezelést alkalmaznak, illetve tudomásul veszik a víz visszatartási helyén bekövetkező károsodásokat. Két eset lehetséges: a víz bizonyos kezelés után elvezethető (A), vagy egyáltalán nem, amikor is párolgás és beszivárgás útján fog távozni (A2). B) Időleges lokalizálás : amikor a vizet olyan szennyeződés érte, amelynek veszélyessége bizonyos idő után magától megszűnik; tehát lefolyását addig meg kell akadályozni, utána viszont lebocsátható. C) Hígítás: A vízbe került anyag csak túl nagy koncentrációja folytán veszélyes, így utóbbi csökkentése érdekében hígítóvizet kell hozzáadni — ha ilyen van —, ezután viszont fenntartás nélkül lebocsátható.
