Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Csuka József: A KGST tagországok vízgazdálkodás-fejlesztési prognózisa 1990-ig

200 Csuka József Ugyanakkor hosszú távon csaknem mindegyik KGST-tagországban csökkenő irányzat várható a vízszükséglet százalékos növekedésében, különösen az 1980 utáni időszakban, amikoris a KGST valamennyi európai országában 3—4%-ra csökken a vízigény növekedése, beleértve Bulgáriát és Romániát is. Az NDK-ban és Csehszlovákiában a szóban forgó teljes időszakban várhatóan egyenletesen nőnek a vízigények. A vízszükségletek növekedése mellett igen jelentős kérdés a vissza nem térülő vízfogyasztás növekedése is. A Szovjetunióban várható, hogy a vízfogyasztás 128 milliárd m

3-ről (1970) 1990-ben kb. 300 milliárd m

3-re nő. Lengyelországban a vízmérlegekben közüzemi vízműveknél 5%-os, az iparnál 10 — 15%-os, a mezőgazdaságnál 70%-os vízfogyasztási aránnyal számolnak. Csehszlovákiában a vízmérlegszámításokban 100%-os öntözővíz-szükséglettel, 20%-os közüzemi vízműről való vízelhasználással és az ipar 15%-ról fokozatosan 30%-ra növekedő vízelhasználásával számolnak. Általában az ismételt vízhasználat és a hőerőművek recirkulációs vízellátási arányának növekedésével a jelenlegi vízelhasználási arány mintegy 80%-os növekedésével célszerű számolni. :t. Yízcró'-hasznosítás, víziutak A vízkészletek komplex hasznosítása keretében számos KGST-ország igen nagy figyelmet fordít a vízerő-hasznosításra. Világviszonylatban a vízenergiát 5,6 milliárd kW-ra becsülik. Ebből műszakilag mintegy 25% hasznosítható, vagyis 1,5 milliárd kW. Azzal számolnak, hogy a gazdaságosan megépíthető vízierőművek a gazdaságilag fejlett országokban 1990-ig megépülnek és a nyerhető vízenergia hozzávetőlegesen eléri a 6 —7 ezer milliárd kW-ot. A KGST-tagállamokban 1950—1973 között lényegesen növekedett a vízierőművekben termelt villamosenergia, Romániában csaknem 45-szörösen, Bulgáriában és a Szovjetunióban 10-szeresen, az NDK-ban és Magyarországon több mint 3-szorosan. 1973-ban az energiatermelés mennyisége Bulgáriában 2565 millió kWó, Magyarországon 100 millió kWó, Romániában 7548 millió kWó, Lengyelországban 1919 millió kWó, Csehszlovákiában 2420 millió kWó, az NDK-ban 1260 millió kWó és a Szovjetunióban 122 345 millió kWó volt. A KGST-tagállamok villamosenergia-termelésében a vízierőművek részesedése 11 — 14% volt (XII. táblázat). A termelés növekedése ellenére a távlatban a vízenergia-termelés hányada az összenergia-termelésben csökken. A Szovjetunióban például, ahol 1990-re a vízerőművek energiatermelését 1965. évhez viszonyítva 6,6-szorosra kívánják növelni, csökken a vízienergia-termelés aránya az összenergiatermelésben, szemben a hő- és atomerőművek termelésével. A vízierőműveknek főleg a csúcsigények kielégítésében és az üzemzavarok áthidalásában lesz szerepük. Ez különösen a szivattyús-tározós vízerőművek nagyarányú építéséhez vezet. Az európai KGST-tagállamok víziútjai vagy a Duna vízgyűjtőterületére, vagy a Balti-tengerbe torkolló folyók vízgyűjtőterületére esnek. 1966 óta a víziutak hálózata lényegében nem változott. Bulgáriában a víziutak hossza 470 km, az NDKban 2643 km-ről 2519 km-re, Csehszlovákiában 510 km-ről 473 km-re csökkent, Magyarországon 1294 km-ről 1633 km-re, Lengyelországban 4560 km-ről 4620 km-re,