Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Csuka József: A KGST tagországok vízgazdálkodás-fejlesztési prognózisa 1990-ig

A KG ST-tagországok vízgazdálkodás-fejlesztése 197 Az V. táblázat az összes és az egy lakosra jutó vízszükséglet struktúráját tünteti fel, amely egyfelől az éghajlati, természeti és vízgazdálkodási feltételek függvényében, másfelől a népgazdaság fejlődési fokának megfelelő ipari, mezőgazdasági ágazatok arányának függvényében eltérő módon alakul. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger mentén fekvő országokban, ahol kiterjedt öntözéses területen kell gazdálkodni, a mezőgazdaság vízszükséglete a teljes vízszükséglet 60—80%-át is eléri. Ez a helyzet Bulgáriában, Portugáliában, Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban. Az észak-európai országokban ez a hányad 1—4%-ra csökken (Norvégia, Finnország, Svédország, Dánia). Egyes fejlett iparral rendelkező országokban az ipar vízszükséglete az összes vízigény 70—90%-át is eléri. Ilyen országok: NDK, Csehszlovákia, Belgium, Finnország, NSZK, Svédország, Norvégia és az Egyesült Királyság. A fejlett iparral rendelkező országokban, ha egyidejűleg öntözés is szükséges, az öntözés vízigénye az összes vízigény 30 — 50%-át képezi. Ilyen az arány Szovjetunióban, Magyarországon, Romániában, Franciaországban és Hollandiában. A lakosság vízszükséglete rendszerint az összes vízigény 10—20%-át teszi ki, de csak kivételesen haladja meg a 30%-ot. (Dánia, Írország, Svájc, Egyesült Királyság, Észak-Írország.) A prognózisokkal kapcsolatos munkák során kitűnt, hogy ez idő szerint számos módszer áll rendelkezésre a távlati vízigények becslésére. Különös figyelmet szentelnek az ipar távlati vízigényének fejlődésére és az olyan technológiai folyamatok fejlesztésére, amelyek lehetővé teszik a vízigények csökkentését, különösen a feszített vízmérlegű területeken. Az ipari vízszükségletek szabályozásával, a vízzel való ésszerűbb gazdálkodással a vízigények évről évre csökkennek, mivel az üzemek rátérnek a vízvisszaforgatásra és az új gyártási technológiák alkalmazására. Az 1965—1990 közötti időszak átlagában Csehszlovákiában az ipari vízszükségletek évi 2%-os, az NDK-ban nem egészen 2,5%-os, Lengyelországban kb. 4,5%-os, Magyarországon és a Szovjetunióban 5,5%-os, Bulgáriában pedig 6%-os növekedésével számolnak. Romániában a várt évi emelkedés 7% (VI. és VII. táblázat). Az 1970. évhez viszonyítva 1990-ig az NDK-ban és Csehszlovákéiban az ipari vízigény mintegy 1,5-szörösre, Lengyelországban és Bulgáriában 2,3-szorosra, a Szovjetunióban és Magyarországon kb. 3-szorosra, Romániában pedig várhatóan 4-szeresre nő. VI. táblázat Ipari vízszükséglet a IvGST-országokban km

3/év-ben Ország 1970 1975 1980 1985 1990 Index % 1990/1970 BNK 1,02 1,32 2,15 2,25 2,31 226 MNK 2,10 2,80 3,50 4,60 6,00 286 NDK 5,50 5,90 6,50 7,20 7,90 145 LNK 7,10 8,80 10,60 13,00 15,40 217 RSZK 3,20 5,60 8,60 10,60 12,80 400 SZU 66,00 83,00 108,00 150,00 185,00 280 CSSZSZK 3,24 3,70 3,90 4,27 4,50 141