Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Csuka József: A KGST tagországok vízgazdálkodás-fejlesztési prognózisa 1990-ig

192 Csuka József — vízkészletek számbavétele, hasznosítható készletek növelése, — a lakossági, ipari és mezőgazdasági vízigények fejlődésének elemzése, — a vízkészletek komplex hasznosításával, különösen a víziutakkal és a vízerő hasznosításával kapcsolatos intézkedések, — a vízkészletek elszennyeződés elleni védelmére irányuló intézkedések, — az árvizek és a víz egyéb káros hatásai elleni védelem. 1. A vízkészletek számbavétele, hasznosítható készletek növelése A Föld felszíni vízkészlete 1370 millió km

3-re becsülhető, de ebből emberi fogyasztásra alkalmas dinamikus vízkészlet csupán 37 ezer km

3-re tehető. Ez a vízkészlet területileg igen egyenlőtlenül oszlik meg, amint azt az I. táblázat is tükrözi. Az egyes európai országok területén keletkező — egy négyzetkilométerre jutó — évi átlagos vízmennyiség 1,2—0,6 millió m

3 között változik. A legkedvezőtlenebb érték Magyarország területére vonatkozik. Vízkészlet-gazdálkodási szempontból nem csupán a felszíni vizek átlagos menynyisége fontos, hanem annak éves ingadozásai is. így például Lengyelországban a száraz esztendőkben keletkező lefolyás csupán 55%-a az átlagos vízhozamnak, nedves esztendőben viszont eléri a 155%-ot. Bulgáriában száraz években levonuló vízhozamok az évi közepes vízhozam 47%-át teszik ki. Csehszlovákiában hasonlóan szélsőséges a vízjárás, a sokévi átlagos vízhozamhoz viszonyított ingadozás mértéke 50—200% között változik. Magyarországon ez a viszonyszám 26—300% között ingadozik. Vízkészlet-gazdálkodási szempontból fontos mutató az egy főre vonatkoztatott átlagos vízmennyiség értéke is. Ez alapján megállapítható, hogy a KGST-országok Európa többi országaihoz hasonló helyzetben vannak, vagyis egy lakosra évi 1000—3000 in

3 felszíni víz jut. Különlegesen kedvező helyzetben csak az északi országok vannak, így Norvégia, Finnország és Svédország, ahol az egy lakosra jutó felszíni vízkészlet eléri az évi 113 000 m

3-t is. Egyes országok esetében — mint például Magyarország is — a saját területen keletkező felszíni vízkészlet nem számottevő, így különösen jelentős más országokból az egyes államok területére érkező vízmennyiség, amely a saját területen keletkező vízmennyiségben mutatkozó eltéréseket kiegyenlíti. Magyarországra a saját vízkészletnek mintegy 20-szorosa, Bulgáriába 10-szerese, Romániába 5-szöröse, Csehszlovákiába 2-szerese érkezik más ország területéről. Az érkező vízhozamok kiegyenlítő hatása és a hasznosítható vízkészletek növekedéséből eredő kedvező hatás azonban konkrét feltételek függvénye. Alapvető az egyes országok területén belül a vízigények területi megoszlása az általában koncentráltan érkező vízhozamokhoz viszonyítva. Csehszlovákiában például aránylag kevéssé kihasznált a Duna országhatárt képező szakaszának vízhozama, bár a Duna vízhozama kétszerese Csehszlovákia saját területi felszíni vízkészletének. A KGST-tagországok közül a Szovjetunió vízgazdálkodási helyzete sajátos. A felszíni vízkészlet jellemző mutatói több nagyságrenddel (általában 10-szeresen) meghaladják a többi tagországra jellemző értékeket. A vízmennyiség területi eloszlása azonban itt is igen egyenetlen. A legelőnyösebb vízbázisok az ország leglakottabb, gazdaságilag legfejlettebb területeitől távol esnek. A vízhozamok 65—