Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
1. füzet - Szesztay Károly: A vízminőség védelme a vízhasználatok és a vízigények szabályozásával
A VÍZMINŐSÉG VÉDELME A VÍZHASZNÁLATOK ÉS A VÍZIGÉNYEK SZABÁLYOZÁSÁVAL DR. SZESZTAY KÁROLYI Az iparosodott és iparosodó országokban világszerte a folyók, tavak és talajvizek szennyeződése az egyik legfőbb gond. A gondok és bajok gyökere abból ered, hogy a vízminőség-védelmet többnyire vízügyi szakágazati feladatnak tekintik, holott ezt a feladatot a társadalmi-gazdasági rendszer egészét érintő meggondolások és döntések alapján a vízhasznúlatok és a vízigények szabályozásával lehet csak eredményesen ellátni. 2 I. Vízszolgáltatás, vízkészlet-gazdálkodás, vízigény-szabályozás „Vízigény-szabályozás" a vízgazdálkodási tevékenységek egyik csoportja és irányzata, amelyik a nem vízügyi szakágazatok (ipar. mezőgazdaság, közlekedés, városfejlesztés stb.) fejlesztési koncepcióját, telepítési irányelveit és termelési technológiáját érintő meggondolások és döntések útján mozdítja elő a társadalmigazdasági fejlődés és a vízi környezet összhangját. Célkitűzéséből adódóan a vízigény-szabályozás előfeltételeit csak ágazatközi együttműködéssel és kormányzati támogatással lehet kialakítani. Megvalósításához a vízügyi igazgatás részéről elsődlegesen nem műszaki eszközök szükségesek (vízgyűjtőnként és vízhasználatonként megkülönböztetett vízdíjak, vízminőségi előírások, vízhasználati fejlesztési tervek, engedélyezési eljárások stb.). A vízigények és a vízforrások sokfélesége miatt minden vízvidék és minden ország vízgazdálkodása sajátos, egyedi utat követ. Tágabb körű áttekintéshez ezekből az egyedi utakból az 1. ábrán vázolt három jellegzetes helyzet rajzolódik ki: 1. A vízbőség helyein és időszakaiban a vízgazdálkodás viszonylagosan egyszerű vízszolgáltató tevékenység ; 2. A könnyen és olcsón biztosítható helyi vízkészletek kimerültével (vagy ilyenek hiányában) a vízkészlet véges volta gyakorlati felismeréssé válik és fokozatosan a vízkészlet-gazdálkodás fogalomkörének, majd fizikai és igazgatási rendszereinek kialakulásához vezet; 1 Dr. Szesztay Károly old. mérnök, a műsz. tud. doktora,' Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest). 2 Szerző köszönettel tartozik a dolgozat indítékait és tartalmát illetően a vízgazdálkodás és a vízminőség-védelem tárgykörével különböző szemponiból foglalkozó számos szakembernek és barátjának, különösképpen is Benedek Pálnál<, Csermák Bélának, Dávid lAszlónak, Fekete Györgynek, Hock Bélának, Lászlá/fy Woldemárnak, Öllös Gézának, Starosolszky Ödönnek, Szesztay Andrásnak, Varya Domokosnak, akik a kézirat tervezetének átnézésével, Illetve korábbi és közeímúltbani beszélgetésekben megismert véleményükkel és gondolataikkal segítették a vita-indítóul szánt tanulmány összeállítását. Л köszönet kifejezése természetesen nem kíván szükségszerűen egyetértést jelezni ennek a nagyonis sokrétű és korábbi szűkebb munkaterületén lényegesen túlnyúló kérdésnek a dolgozatban foglalt elemzésével, illetve az abban alkalmazott szemlélettel és az abból levont következtetésekkel (Szerző megjegyzése).