Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

VÍZMOSÁSKÖTÉS KÜLÖNÖS TEKINTETTEL Л KÖRNYEZETI, EMBERI ÉS JOGI KÖRÜLMÉNYEKRE HAJÓS BÉLAi A gyakorlati ember gyakran találkozik olyan kérdésekkel, amikor a szinle rutinszerű, közismert műszaki megoldásokat meglehetősen nehéz a különböző érdekekhez, előírásokhoz hozzáigazítani. Ezért az alábbi írásban az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén végzett vízmosáskötési munkákhoz csatlakozó néhány olyan vízjogi, feladatköri és tulajdonjogi problémát szeretnék felvetni, amelyek talán kiállják az országos általánosítás próbáját. Országosan mintegy 12 ún. kiemelten erózióveszélges területet tartanak nyilván, amelyből három az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területére esik. Nagymértékben pusztuló területeink vannak Neszmély-Dunaalmás térségében lényegében a Vértes nyúlványainak északi lejtőin, Sopron közelében a dombvidék Fertő lóra hajló lankáin és Győr környékén az ún. Pannonhalmi hátságon .Mivel elsődlegesen nem a műszaki tevékenység ismertetése a célunk, hanem a Iflvetett kérdések súlyát alátámasztani, reprezentatív példaként kiragadva, a továbbiakban csak a Győr környéki vízmosások helyzetével és történetével foglalkozunk részletesen. Az említett területen alkalmazott módszerek és nehézségek jellemzőnek tekinthetők az Igazgatóság területére, csak az eredményesség vonalán jelentkeznek különböző mértékben a helyi körülmények. 1. Győr környéki vizinosáskötési munkák a ) Területi jellemzők Győr környéki vízmosások gyűjtőnéven a Bakony Győr irányába elterülő nyúlványán kialakult vízmosások szerepelnek. Az ÉNY—DK-i irányban elnyúló terület hossza 32 kin, legnagyobb szélessége 20 km. Kiterjedése 330 km

2 ( 1. ábra). A terület a Győri medence részén helyezkedik el, legmagasabb pontja 397 mAf., legalacsonyabb 110 mAf. Л kritikusnak ítélt 17%-nál meredekebb mezőgazdasági területek részaránya 16%. A megszakítatlan lejtési hossza uralkodóan 250 m körül található. A 40 km

2 vízmosásos dombidéki területből 60% szőlő, gyümölcsös, 20% szántó, 20% pedig erdő, tehát a terület értéke viszonylag magas. A terület geomorfológiailag két tájegység határán fekszik. A Bakony nyúlványának lekopott mészkőtábláira a pleisztocénban lösz települt. Az ilyen homokos és lősz talajoknak az a jellegzetessége, hogy kiszáradva vakolatszerűek lesznek (2. ábra), ugyanakkor vizet kapva felületük folyóssá válik és igen könnyen errodálódik. A vízgyűjtő terület éves csapadék átlaga 585 mm az utolsó 50 évre vetítve. A legnagyobb 24 órás csapadék 78 mm volt. A csapadék idő és térbeli eloszlása rendkívül egyenlőtlen, az éves maximum 1937-ben 830 mm, az éves minimum 467 mm 1961-ben. A vázolt tényezők hatására a mezőgazdasági területek összes talajvesztesége közel 1,5 millió m

3/év, amely összterületre vetítve 27,8 t/ha évenként, amely a megengedhető 9 t/ha értéknek a háromszorosa. Kiugróan magas a talajpusztulás a szőlők és gyümölcsösök területén, 93 t/ha. Ennek oka a fentiek mellett, hogy a régi keskeny parcellás földeken ősi idők óta esésvonal irányú művelés folyik. A nagyüzemi tsz. gazdaságok szervezése a szóban forgó 1 Hajós Béla oki. mérnök, Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság (Győr).