Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
154 Szlávik Lajos Az Azovi-tenger Kercsi-szorosába építendő szabályozó művel befolyásolnák az Azovi-tenger halászati szempontból létfontosságú sóháztartását. A térségben így megtakarított vízkészlet a Kaszpi-tenger vízszinttartására fordítható. A II. ütemben átvezetendő vízmennyiség — az előbbi intézkedésekkel együtt — 30 — 35 km 3/év. E vízgazdálkodási rendszer egyes műveinek megvalósítása nem jelent különösebben bonyolult műszaki feladatot és a jelenlegi gépekkel és technológiával elvégezhető. Ezzel együtt az átvezetések megvalósítása az európai országrész hatalmas folyóinak bonyolult szabályozását eredményezi és kialakul a térség egységes vízgazdálkodási rendszere. A szibériai folyók vizének délre vezetése már több mint egy évszázada foglalkoztatja az orosz és szovjet mérnököket és tudósokat. Ez az elképzelés ma már több, mint műszaki és tudományos viták tárgya. Az SZKP KB és a szovjet Minisztertanács határozata alapján 1975-ig a tervezési munkák túlnyomó részét elvégezték. A Szovjetunió ún. Középső régióját az Urai-hegység, Ural folyó Kaszpi-tenger, a déli országhatár és a Jenyiszej határolja. E térség gazdasági jelentőségét biztosítja az, hogy az ezredfordulóig a népesség itt meghaladja a 90 millió főt. Ezen a területen található az Üzbég, Tádzsik, Türkmén és Kirgiz Köztársaság és az Oroszországi Föderáció kiterjedt térségei (Ural-vidék, Nyugat-Szibéria és Altáj-vidék). A Középső régió valamennyi vízgazdálkodási és mezőgazdasági problémája elsődlegesen a vízellátottság növelésére vezethető vissze. Ez a hatalmas térség természeti-gazdasági szempontból három körzetre tagolható. Az ott jelentkező főbb vízgazdálkodási problémák a következők: 1. Közép-Ázsia köztársaságai és Kazahsztán déli része. A növénytermesztés legfontosabb kultúrája a gyapot. A számítások szerint a Szovjetunió nyersgyapot termelése az 1972. évi 7,4 millió t-ról 1980-ig 9,7 millió t-ra, 2000-ig pedig több mint 12 millió t-ra nő. Ennek alapfeltétele az öntözött teriiletek több mint 4 millió hektárral való növelése, ami azonban Közép-Ázsiában 20 km 3-es vízhiányt jelent. A gyapot mellett számottevő vízigénnyel jelentkezik a rizstermesztés, a juh tenyésztés takarmánybázisa (együttesen 3,5 millió ha), a tavihal-tenyésztés. 500—600 éve, mielőtt e vidéket a tatárok feldúlták és leigázták, itt virágzó öntözéses növénytermesztés folyt. Az egykori termőterületek visszahódítása révén évente 3,5 millió t rizs, 2,5 — 3,0 millió t takarmánygabona, 1,5—2,0 milliót hús előállítására számítanak. 2. Kazah SZSZK Kazahsztán szűzföldjei adják az ország gabonatermelésének 18—25%-át. Ugyanakkor a termésátlagok igen alacsonyak: a kedvező években 10—11 q, aszályos esztendőkben pedig mindössze 2—2,6 q gabona terem 1 hektáron. A juhtenyésztésre alkalmas legelők területe csaknem kétszerese Magyarország területének (180 millió ha). A legelők fűtermése is igen szélsőséges, ezért egyetlen juh eltartásához 6 ha legelőterület szükséges. A gabonatermesztés fejlesztésének kulcskérdése a vízpótlás. 3. Nyugat-Szibéria déli része A mezőgazdaság vízgazdálkodási problémái Kazahsztánéhoz hasonlóak: itt terem az ország gabonájának 3%-a, de a terméshozamok alacsonyak, 4 — 13 q/ha között vannak ; 2 millió szarvasmarha és 3 millió juh takarmányozásáról kell gondoskodni. Ehhez társul még az Ural szibériai oldalán települt ipar (Szverdlovszk, Cseljabinszk, Magnyitogorszk) vízigénye. A Szojuzvodproekt tervezési egyesülés a szibériai folyókból való vízátvezetés számos változatát dolgozta ki, amelyek közül az egyik legátfogóbbat a 8. ábra mutatja be, néhány műszaki gazdasági adatát a VI. táblázat tartalmazza. A szibériai folyók vizének délre vezetésére szolgáló útvonal (az Ob — Kaszpi csatorna) hossza a teljes kiépítés után az Irtisz—Szir-Darja—Amu-Darja—Artek vonalon mintegy 3000 km lesz, a csatornában a víztükör szélessége eléri a 400—500 m-t, a vízmélység a 12—15 m-t. Napjaink vízépítési gyakorlata nem ismer az Ob-Kaszpi csatornához hasonló hatalmas vállalkozást.