Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - A Vízügyi Közlemények száz éve

A VÍZÜGYI KÖZLEMÉNYEK SZÁZ ÉVE Folyóiratunk, a Vízügyi Közlemények, 1978. évi 1. füzetével a magyar vízgazdálkodás előrehaladásáért folytatott munkájának századik évébe érkezett. Ebből az alkalomból röviden, pár mondattal, megemlékezünk a folyóirat történetéről, tartalmáról és a vízgazdálkodás területén betöltött szerepéről. Ezt a műszaki-tudományos lapot — ahogy az minden füzetén olvasható — „a magyar műszaki irodalom ápolása, a vízi munkálatok ismertetése és a velük kapcsolatos tudományos, gyakorlati-mérnöki, közgazdasági, illetőleg jogi kérdések megvilágítása céljából 1879-ben alapította Kvassay Jenő", aki a múlt század — közepének szabadságharcát és elbukását, majd két évtizedes abszolutizmusát követő — megújulás korszakában a magyar vízgazdálkodás legnagyobb egyénisége és vezetője volt. A Vízügyi Közlemények azóta kísérte végig és segítette Magyarország vízimérnökeinek munkáját, és lett továbbképzésük, valamint a műszaki fejlesztés legkövetkezetesebb szolgálója. Az elmúlt száz év alatt a megjelenési formája több változaton ment keresztül: 1948 óta azonban rendszeresen évi négy füzetben idegen nyelvű (orosz, angol, francia és német) bő kivonatokkal — mindenkor az eredeti célkitűzéseket szolgálva — a fejlődő magyar vízgazdálkodás legkülönfélébb vízépítési és vízgazdálkodási munkáit segítette és ismertette. Az ország — múlt század elején, Széchenyi és Vásárhelyi irányításával megindult — vízépítő és vízgazdálkodási munkája a század közepén, a már említett okokból megtorpant. A vízrendezési és vízhasznosítási munkák újabb nagy lendületű megindulásának ideje az 1879. esztendő, amikor a kultúrmérnöki intézmény megalakításával újból nagy lendületet adott a legégetőbb vízgazdálkodási munkának, a mezőgazdasági vízgazdálkodásnak. Megszervezője és negyven éven át vezetője Kvassay Jenő volt, akinek ez évi első, majd az utána következő években közrebocsátott beszámoló jelentéseiből fejlődtek ki a vízimérnököket tájékoztatótanító, nevelő és működésüket értékelő évi füzetek. Bár az első évi füzete csak egy hivatalos beszámoló jelentés közlése volt, a következő években már fokozatosan különböző ismertető és tapasztalatokat közlő tanulmányok is csatlakoztak hozzá. A tíz éven át ilyen módon kiadott jelentésközléseknek 1889-ben már kialakult a Vízügyi Közlemények címe is, és a további évek szükség szerint egy-három (100—500 oldal terjedelmű) füzetben, illetve kötetben most már a mezőgazdasági vízgazdálkodás területén kívül — az akkor alakult Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal hatáskörének megfelelően — a közegészségügyi mérnöki és halászati, majd a folyammérnöki és ármentesítési ügyekkel is foglalkozik. így az ország vízgazdálkodási fejlődése és követelményei szerint teljes egészében a vízimérnöki tudomány és gyakorlat fejlesztésének gazdája lett. Az 1911. év után