Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Kovács Dezső: A Duna-Ankét 1977-ben

Szőcs László 141 végleg a vízimunkálatokkal, mert élete végéig ezen a szakterületen maradt, ahol 1959. dec. 30-án ment nyugállományba. Vízitársulati munkáinak első feladatai a belvízcsatornázási munkák voltak. Az akkori helyes gyakorlat szerint, az előmunkálatoktól kezdve a tervezésen, majd a munka végrehajtásán keresztül nemcsak teljesen elvégezte munkáját, hanem ezzel olyan területismeretre is tett szert, mely nélkül akkor, alkotó vízimérnök nem lehetett volna. Mikor a Társulat vedersoros úszókotrókat szerzett be, mint gépészmérnök ő kapta meg a kotrók üzemvezetésével kapcsolatos feladatokat. A mintegy 121 km belvíz főcsatornát, mellyel ez időben az ármentesítő társulat rendelkezett, teljes egészében ő maga mérte fel, s tervezte meg a csatornák felújítását. Hónapokon keresztül a kotrók tanyahajóján lakott, s nemcsak együtt élt a munkában résztvevő dolgozótársaival,hanem a feladattal olymértékben azonosította magát,hogy szinte érezte a belvízrendszer működésének lüktetését. Ekkor bízták rá a csatornarendszerbe tartozó érsekcsanádi szivattyútelepet is, és rövid idő alatt nemcsak megismerte a szivattyútelep minden részletét, de üzemének vezetése és biztonsága tekintetében mindez például szolgálhatott munkatársai számára is. ABudapesli Műszaki Egyetem a hallgatók számára ezt a szivattyútelepet állandó tanulmányi bemutatásai közé sorolta. A viszonylag igen nagv szivattyútelepen a harmincas évek során cementhabarcs besajtolással biztosítási munkát kellett végrehajtani. 1934-ben már az első biztosítási munkákban részt vett, majd ezt követően a kazánház és a kémény biztonsága érdekében az 1937. évben újabban végrehajtott biztosítási munkát személyesen irányította. 1938-ban pedig az árvédelmi töltésre épített vajastoroki csőzsilip vizsgálatát és besajtolási munkáit ő maga végezte. A Társulat feladatai közé tartozott a mintegy 64 km dunai árvízvédelmi töltés fenntartása, fejlesztése és — árvíz idején - a védekezés ellátása is. 1926-tól kezdve részt vett, és később teljesen ő irányította e szakaszon a védekezési munkát. Gyakorlati mérnök volt. Ismerte a védvonal minden szelvényét és azok esetleges gyengéjét, ezért a védelmi munkát — még kétes esetekben is — nagy határozottsággal hajtotta végre. Szőcs László — a társulati időben — a napi munkák mellett mindig a korszerűsítések, a fejlesztések irányában tevékenykedett, de a korszerű megoldások mellett mindig tudatos volt benne a gazdaságosság érvényesítése. Ő építette meg először 1936-ban — a belvizek leeresztésének szabályozására — a redőnyös zsilipeket (elsőt a Miske-homoródi duzzasztónál). E műtárgy olyannyira bevált, hogy a Társulatnál további hat hasonló műtárgy épült, a felszabadulás után pedig még további ötöt épített. Kialakította a főcsatorna és az üzemi kotrók méretéhez igazodó nyitható hídtípust, melyet valamennyi Sárközi főcsatornán alkalmazott. Még a harmincas évek közepén foglalkozott a Dunavölgyi főcsatorna tehermentesítésével is. Ezt azonban már csak az 1946. év utáni egységes vízügyi szolgálat keretében valósította meg. 0 építette 1959-ben a Csornafoktői árapasztó csatornát és előkészítette ennek végpontját, a Foktői szivattyútelep beruházását is. A vízügyi társulatok államosítása után az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságnál Szőcs László működési területe — a sárközi terület mellett — kibővült a dunavölgyi-, az északbácskai-, az igali- és a margittaszigeti vízrendszerekkel is. Az ő szakértői véleménye alapján szervezték újjá a volt társulati területeket, a központokat, mű-