Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

1. füzet - Kovács Dezső: A Duna-Ankét 1977-ben

Duna-ankét 19 77 131 Az előadás szándékosan nem foglalkozott a Nagymarosi Vízlépcső kérdéseivel, mert kiegészítésként ezek ismertetését a hozzászólások tartalmazzák. Hozzászólások Hankovszky József, oki. mérnök, VIZITERV, hozzászólása a következő kérdésekkel foglalkozott: hajózási viszonyok a Dunakiliti-i duzzasztómű térségében, a vízlépcső építésének időszakában; az elhagyott meder szabályozása; a Nagymarosi tározó hajózási feltételei és a tározóban előirányzott szabályozási munkák. Györké Olivér, oki. mérnök, VITUKI, áttekintést adott a Dunakiliti-i duzzasztómű közvetlen környezetében, valamint a duzzasztómű alatti Duna-mederben a műtárgy üzembehelyezése után várható mederváltozásokról. Az elvégzett kismintavizsgálatok alapján részletesen ismertette a mederbiztosítások kialakítását a felvízi szakaszon és az alvízi szakaszon. 4. Az ipari kavicskotrások hatása a Duna Budapest fölötti és alatti szakaszának alakulására

6 I.ACZAY ISTVÁN Az építőipar fokozódó kavicsigénye miatt a Duna Szob—Dunaföldvár közötti szakaszán 1968 — 1976 évek között kereken 30,0 millió m

3 mederanyagot kotortak ki, ebből kb. 18,0 millió m

3-tBudapest fölött (beleértve a szentendrei Duna-ágat is). A szakaszon észlelt vízszintemelkedések és az elvégzett kotrások közötti összefüggések értékelését az 1966. évi DB-vízszint, és az 1971. december 9-i, valamint az 1976. október 13-i vízszintrögzítések felszíngörbéinek felhasználásával végezték. A kotrások mederre gyakorolt hatásának — helyi utófelvételek hiányában — csak közelítő értékelésére van lehetőség. Az értékelést összefoglalva a következők állapíthatók meg: (1. ábra) A kotrás fkm-hosszra eső fajlagos mennyisége néhány helyen megközelítette, ill. meghaladta az 1 millió m

3-t. A kotrások hatására a nagy tartósságú kisvízhozarnok szintje hosszabb szakaszokon lesüllyedt. A süllyedés mértéke Dömösnél, Nagymarosnál 60 cm, Budafoknál 50 cm körül van. A leszívás hatása különösen az ellenálló mederküszöbök környezetében volt jelentős (döinösi, budafoki gázlók). A Dunakeszi—Vác közötti Duna-szakaszon a kisvizek levonulási szintjei — a jelentős mérvű kotrások ellenére — lényegesen nem változtak. A Váci- és Szentenclrei-Duna vízhozam megoszlásának időbeni változása arra mutat, hogy a kotrások — ha kismértékben is — a vízhozamok megoszlását is befolyásolták. A mederváltozásokat Nagymaros alatt és a Szentendrei-Duna felső részén a középvízi meder teljes felületére vonatkoztatott 1—2 m körüli átlagos medermélyülés jellemzi. A kikotort hordalék mennyisége nagyságrendekkel nagyobb, mint a görgetett hordalékszállításból várható utánpótlódás. Ebben a vonatkozásban a meder kavicskészlete kimerült. Hozzászólások Dr. Horváth Sándor oki. mérnök, VITUKI, hangsúlyozta, hogy a kimerülő kavicsvagyonra, valamint a meglevő és tervezett vízhasználatokra tekintettel a kotrási engedélyek megadásakor figyelembe kell venni a víztermelés érdekeit, 6 Előadó: Laczay István, oki. mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Vízrajzi Intézet (Budapest).