Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Bauer Mária: Aktív szenet alkalmazó tisztító rendszerek tervezése és üzeme

Aktivszenet alkalmazó víztisztító rendszerek 63 1. Az aktívszén alkalmazásának tervezési kérdései a) Vízminőségi feltételek Az aktívszén víztisztításban való alkalmazását a felszíni vízkészletek nagy mértékű minőségromlása tette szükségessé. Az élővizekben nemcsak a szennyezőanyagok mennyisége növekedett, de olyan új szennyezések jelentek meg, amelyeknek élővizekben való jelenléte nemcsak nehézségeket támaszt a víz tisztításával kapcsolatban, de számos esetben az egészségre igen kis mennyiségekben is veszélyesek és károsak lehetnek. Ezeknek az ún. „modern szennyezéseknek" veszélyét növeli, hogy igen kicsi, jelenlegi analitikai módszereinkkel alig, vagy egyáltalán ki sem mutatható mennyiségekben is igen károsak, és hatásukat távlatban egyáltalán nem ismerjük. Sok vegyület közülük akkumulálódik a vízben, vízi élőlényekben és emberi szervezetben [4]. Más vegyületek, így a polikondenzált, aromás szénhidrogének fiziológiai szempontból veszélyesek élővizekben és tisztító telepeken egyaránt. Az ezekre vonatkozó analízisek nem valósíthatók meg vízminőségi rutinvizsgálatoknál, de igen fontosak, mert tájékoztatást adnak azokról a szennyezésekről, amelyekkel foglalkoznunk kell [5]. A szerves klór vegyületek általában károsak az emberi szervezetre, ezért távoltartásuk fontos vízminőségi feltétel. Analízisük speciális elektrokémiai vizsgálatokat igényel. Kevésbé speciális vizsgálatok — a teljes szerves széntartalom (TOC), a kémiai oxigén igény (KOI) és az ultra-viola (U. V.) sugár abszorpció — szintén képet adnak a víz szerves szennyezéseiről. E vizsgálatok rutin felhasználásra is alkalmasak, közülük az U. V. analízis a legalkalmasabb az automatizálásra. Az Amerikai Egyesült Államokban széleskörű vizsgálatokat folytattak a különösen káros szerves vegyületek azonosítására, és káros hatásának megállapítására. Megállapították, hogy ezek között sok olyan vegyület is szerepel, — pl. a szerves klór, szerves bróm-, és szerves foszfor vegyületek, — amelyek kis mennyiségben is toxikus, vagy legalábbis egészségügyi szempontból kétes hatásúak lehetnek [6—11]. Hauper és Payne [12] az előforduló vegyületek között a többgyűrűs kondenzált aromás szénhidrogének közé tartozó rákkeltő hatású vegyületet is talált. Tardiff és Deinzer [3J részletesen vizsgálta e vegyületeket és toxicitás szerint rangsorolta őket. Mindez arra ösztönözte az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hatóságát, az EPA-t, hogy fokozottabb figyelmet fordítson az élővizek szerves szennyezéseire és 1972-ben az ivóvízszabványt a szervesanyagokra is kiterjesztette és előírta ezek folyamatos ellenőrzését. Tervezési szempontok Az aktívszén a víz kellemetlen, íz- és szagrontó alkotórészeit és káros szennyezőanyagait hatékonyan képes eltávolítani. Alkalmassá teszi erre 1. nagyfokú porozitása, ami az aktívszenet kitűnő adszorbenssé teszi ; 2. az a tulajdonsága, hogy a szerves anyagokat nem kémiailag alakítja át kevésbé kellemetlen vagy kevésbé szennyező vegyületekké, hanem a vízből eltávolítja. Ennek a víztisztítási gyakorlatban igen nagy jelentősége van, amikor az ivóvízből