Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
4. füzet - A Vízügyi Konferencián előadások keretében elhangzott magyar tanulmányok - Starosolszky Ödön: Nagy vízfolyások hidrológiai paraméterei becslésének és elemzésének módszerei
648 Starosolszky Ödön 7. Következtetések Az előzőekben vázolt elgondolásokból és példákból a folyami hidrológia területén a következő megállapítások tehetők : 1. A folyami hidrológia paraméterei a folyók egyénisége folytán rendkívül kiterjedt észleléseket igényelnek. A fejlődő országok nagy folyóin a várható gazdasági fejlődést figyelembe véve mielőbb pótolni kell az észlelőhálózat hiányosságait és a fejlett országok tapasztalatain okulva olyan észleléseket kell folytatni, amelyek a minél több paraméter, valamint a köztük fennálló kapcsolatok meghatározását lehetővé teszik. 2. Az emberi tevékenység szinte minden hidrológiai paraméterre befolyással van, a változások előrejelzése és utólagos ellenőrzése nélkülözhetetlen a létesítmények tervezése és üzemeltetése érdekében. Az egyes vízgazdálkodási szakágazatoknak (pl. az árvédelemnek) - az általános mellett — bizonyos különleges paraméterigénye van, ezért a vízgazdálkodási tevékenység jellegének megfelelően változhatnak a paraméterekkel szemben támasztott igények. 3. A nagy folyók paraméterei ugyan eltérőek, de meghatározási módszereik bizonyos fokig egységesithetők lennének, és az így számított paraméterek már jobban összehasonlíthatók lennének, mintha — a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően — az értékelési és elemzési módszerek — az utóbbi évek nemzetközi erőfeszítései ellenére — egyediek maradnak. Ebben a tekintetben a WMO Hidrológiai Operatív Többfeladatú Rendszerének (Hydrological Operational Multipurpose System) kialakítása látszik reménykeltőnek. * * * A folyami hidrológia és hidraulika fejlődése a 18. század második felében az ipari forradalommal indult meg, és tart napjainkban is. Az űrkutatáshoz hasonló nagy felfedezések aligha várhatók, azonban igenis várható, hogy sok olyan kérdésre derül nagyobb világosság, mint a vízfolyások kanyargása, térbeli sebességeloszlása, az alluviális medrek mozgásai, az árhullámok és a bennük mozgó vízrészecskék összefüggései stb. A jelenkor sokoldalú — interdiszciplináris kutatásai — várhatóan egységesebb képbe foglalják a természetes vízfolyások jellemzőit, és így lehetőséget adnak az emberi beavatkozások hatásainak tökéletesebb előrejelzésére. A Föld számos országában a gazdasági igények jelentkezésével, a nagy vízszabályozások története még csak most kezdődik, és ez a történelem a vízgazdálkodási tevékenység olyan korára esik amikor az emberi tudás és tapasztalat hidrológiailag megalapozottabb megoldásokat fog eredményezni. Ehhez a nagy munkához a magyar hidrológusok és vízépítő mérnökök nevében sok sikert és társadalmi megbecsülést kívánok ! A szerző ezen a helyen nem mulaszthatja el, hogy külön köszönetét ne fejezze ki prof. dr. Kozák Miklósnak, dr. Csorna Jánosnak, Rátky Istvánnak és Szilvássy Zoltánnak értékes közreműködésükért, valamint dr. Fuschini-Mejia-nak (Argentína) a dolgozatra vonatkozó javaslatáért. IRODALOM 1. WMO: Guide to the hydrological practices. Geneva , 1974. 2. Starosolszky Ödön (ed.): Hungary and the International Hydrological Decade, Budapest , 1974. 3. Kozák Miklós: Л szabadfelszínű nempermanens vízmozgások számítása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970.
