Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
4. füzet - Gergely István: Az Egyesült Nemzetek Vízügyi Konferenciája
« 528 Gergely István gazdálkodás-politikájához adott ajánlásokat különböző szociális és gazdasági fejlődési fokon álló országok számára. A Konferencia egyik legfontosabb eredménye, hogy megszervezése révén az egész világon az érdeklődés előterébe került az édesvíz mennyisége és minősége. Sajnálkozva kellett megállapítani, hogy a vízkészletek korlátozottak és az igények egyre több helyen meghaladják a készleteket. így a vízgazdálkodás részint a gazdasági fejlődés előfeltétele, gyorsítója vagy fékje, részint integráló tulajdonságai révén a különféle gazdasági ágak koordinációjának, a komplex tervezésnek a kezdeményezője. Természetes, hogy a vízgazdálkodás egyre inkább szellemi- és tőkeigényes ágazat, amelynek infrastrukturális jellege következtében a vele kapcsolatos fejlesztések fontos állami (közösségi) feladatok. A vízi környezet és az édesvízkészlet tisztaságát a szennyezés rohamos növekedése fenyegeti, amelynek szervezett visszaszorítása nélkül a civilizációt megtorpanás, sőt erős visszaesés fenyegetné. A Konferencia hatására erősödött az a felismerés, hogy az egymásra utaltság a közös vízgyűjtőkön fekvő országokat szabályozott, közös érdekű együttműködésre kényszeríti. Vannak ugyan még rosszul értelmezett egyéni, nemzeti érdekből eredő visszahúzó erők, mégis kialakulóban vannak a józan nemzetközi együttműködési szabályok. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia 1975-ben Helsinkiben aláírt záróokmányában szereplő gazdasági és környezetvédelmi elvekre - a magyar felszólalással azonosulva — számos küldöttség hivatkozott, mely ezt látszik alátámasztani. A szocialista országok — köztük hazánk — tapasztalatainak és kezdeményezéseinek nagy diadalaként értékelhető a Konferenciának az a megállapítása, hogy a vízgazdálkodási feladatok megoldásához átfogó, hosszú távú (10—15 éves) tervezésre és ezeknek középtávú tervekben való megvalósítására van szükség. A Konferencia részletes képet adott a világ rendkívül differenciált és ugyanakkor sok hasonlóságot is mutató vízügyi helyzetéről, problémáiról és megoldásairól. Ennek alapján örömmel és büszkeséggel állapíthattuk meg, hogy a magyar vízgazdálkodás-politika elvei iránymutatóak, gyakorlati eredményei jók, felépítése korszerű. A Konferencia aláhúzta törekvéseinket, hogy gyorsított ütemben kell befejezni vízellátási programunkat, ehhez erőteljesebben kell fejleszteni víztechnológiai, mélyépítési és gépgyártási kapacitásunkat és hatékonyabbá kell tenni a vízm inőség-véd elmet. A Konferencia a szocialista országok példás és tervszerű együttműködéséről tett tanúságot, mint erre többek között a magyar küldöttség felszólalásai is rámutattak. A szocialista országokban kialakult tervgazdasági rendszerben megvalósított tervszerű arányos fejlesztés főleg a fejlődő országok útkereséséhez mutatott követendő példát, és más országok képviselőiben is pozitív véleményt alakított ki. A szocialista országok felszólalásai is azt bizonyították, hogy az internacionalista szemlélet, az egyenjogúságon és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokra való törekvés a vízgazdálkodási nemzetközi, államközi kapcsolatok területén is az eredményesség megalapozója. A szocialista országok önzetlen, feltételekhez nem kötött segítségnyújtása a fejlődő országok számára a vízgazdálkodás területén is egyre fokozódik és jelentős, nagy természetátalakító alkotások is hirdetői az ilyen gazdasági segítségnek. Magyarország fekvése a vízgazdálkodás művelését számos területen, komplex módon írja elő. A magyar vízgazdálkodás ebből a gazdasági szükségszerű-
