Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Ismertetések 501 a b i iránytangens szignifikancia-vizsgálatára végrehajtott f-próba azt az eredményt adta, hogy nincs szignifikáns vízszintes irányú szabályos változás, azaz trend (a változás tartósan érvényesülő fő irány) az egyirányú nyomószilárdságban. Ezután már egyszerű összefüggést lehetett alkalmazni, amely csupán a mélység szerinti változást veszi figyelembe: ius(z) = bo + biz = 4,1 + 0,62z. (3) Ennek megfelelő teljes szórásnégyzet : á

2 = 11,2. Bármilyen térfogatú talaj esetén most már az adott térfogatra jellemző átlagos egyirányú nyomószilárdságot úgy kapjuk, hogy a (3) egyenlet alkalmazása során a z mélység értékébe a térfogat súlypontjára vonatkozó mélységet helyettesítjük be. A regressziós egyenes egy bizonyos pontján a becslés szórásnégyzetét az alábbi képlettel kaphatjuk (2): (4) 2. ábra. Az egyirányú nyomószilárdság és a mélység közötti regresszió ahol: z és s

z a z mélységek középértékei és szórásnégyzete, n a mintaelem szám, és á

2 a korrelációs egyenes becsült szórásnégyzete. Esetünkben a képlet a következő: 11,2 (Zi-18,9)

2 ő

2(S)i = —— 1+— —. 4 ' 24 27,75 (5) A korrelációs egyenest és a szórást a 2. ábrán tüntettük fel. Figyeljük meg hogyan szélesedik a ô(S)i szórás, ahogy a z közepes mélységtől távolodunk. Ugyanakkor, lia minden mást állandónak tartunk, a (4) képletben kifejezett szórás csökken 1 IVn arányban, tehát a mintavétel számának növekedésével. Az is megállapítható, hogy a réteg szélén veil minták hatékonyabbak a szórás csökkentésében, mint a réteg közepe környékén vett minták, mivel így az Sz szórásnégyzet is növekszik. A példánkban az agyagtalaj kohézióját az egyirányú nyomószilárdság felére vesszük, azaz ßs = 2/i

p (6) 2. Slaliilitásvizsifálal Elsőként a felvett kör csúszólap mentén a biztonsági többlet meghatározásával foglalkozunk, amely az R ellenálló nyomaték és a Q kimozdító nyomaték különbsége: Y = R-Q. (7)