Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

NEMZETKÖZI PÁROLGÁSI KONFERENCIÁK BUDAPESTEN 1977 MÁJUS HAVÁBAN 1. Л METEOROLÓGIAI VILÁGSZERVEZET (WMO) TERÜLETI PÁROLGÁSI KONFERENCIÁJA DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN

1 A Meteorológiai Világszervezet ( WMO ) Budapesten az Országos Vízügyi Hivatal és az Országos Meteorológiai Szolgálat támogatásával, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ rendezésében 1977. május 23-25-e között háromnapos nemzetközi konferenciát rendezett 25 ország 67 szakemberének részvételével, akik — a Konferencia jellegéből következően — nem országukat képviselték, hanem azon saját személyükben vettek részt. A Konferencia célja három fő kérdés megvitatása volt, éspedig 1. a tényleges területi párolgás meghatározásának szükségessége különféle felhasználók gyakorlati feladataihoz, 2. összefüggés a pontszerű mérések és a tényleges területi párolgás meghatározása között, 3. példák ismertetése a közvetett módszerekkel végzett területi párolgás meghatározására. A Konferencia négy ülést tartott és a résztvevők szakmai látogatáson vettek részt. a) A Konferencia A Konferenciát dr. Illés György, az OVH elnökhelyettese nyitotta meg és a WMO nevében dr. Okhintcsenko Alekszej, az OMSZ nevében dr. Ambrózy l'ál és a VITUKI nevében dr. Stelczer Károly üdvözölte. Majd dr. F. Hashemi (Irán), dr. D. Jurák (Lengyelország), dr. Kovács György (Magyarország) és dr. N. McCulloch (Egyesült Királyság) bevezető előadásokat tartottak. A Konferencia jelentőségét az adta, hogy a tervszerű vízgazdálkodás egyik alapja a vízmérleg, amelynek kiadási oldalán döntő tényező a párolgás. A párolgás egyaránt lehet hasznos és haszontalan, a hidrológiai ciklussal hely és idő szerint változik és részben csökkenti a hasznosítható vízkészletet. A párolgás, mint a Nap sugárzó energiájának segítségével a felszínen elhelyezkedő víz magasbaemelési folyamata egyúttal a hidrológiai ciklus fontos átalakulása, a folyékony halmazállapotú vízből vízgőzpárává válás a légköri folyamatban. így a párolgás (evaporáció) az a folyamat, amely során a víz földi körforgása átmegy a légköri körforgásba, azaz a hidrológia és a meteorológiai tudomány határterülete. A párolgás gyakran növények közvetítésével megy végbe, és az evapotranszspiráció révén kapcsolódik a légköri folyamatokhoz. Környezeti hatása nem elhanyagolható, és egy harmadik tudományterület, a növénytermesztéstan, mint a párolgás hasznosítását vizsgáló, jelenik meg. A vízkészletekkel gazdálkodót mindig a területi tényleges párolgás érdekli, azaz a növényzettel borított felszín — esetleg emberi tevékenységgel nagymértékben befolyásolt — vízháztartása. Ennek a meghatározása, vagy előrejelzése a legnehezebb a jelenségben részt vevő számos tényező együttes eredő hatása következtében. Ezen a területen a terminológia nem teljesen egységes, főleg a három tudományág érdekeltsége következtében, a mérési módszerek nem eléggé pontosak és a számítási módszerek nehezen általánosíthatók. A pontszerű mérési adatok területi kiterjesztésére nincsenek általános elfogadott eljárások. Ennek megfelelően számos megvitatandó kérdés volt, és a viták hatékonyságát a három érintett szakterület képviselőinek együttes jelenléte nagymértékben növelte. 1 Dr. Starosolszky Ödön oki mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest). 11 Vízügyi Közlemények