Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
4G4 Gajárszki Gy. és Gerencsér Á. Az elmondottakban lehetett röviden összefoglalni a már több éve üzemben levő öntözőtelepek vízszállítás eloszlásfüggvényének meghatározásával kapcsolatos számítási, feldolgozási munkát és ennek eredményeit. Vízszállítási eloszlásfüggvények várható alakulása az elkövetkezendő években épülő öntözőtelepeknél. A kérdés a továbbiakban az, hogy az így kapott — tényleges adatokra támaszkodó — vízhozam-eloszlásfüggvényeket milyen mértékben használhatjuk fel az elkövetkezendő években üzemben tartott önlözőtelepek várható vízhozameloszlásának becslésénél. Az erre vonatkozó meggondolások a következőkben foglalhatók össze: Mindenekelőtt fel kell hívni a figyelmet — az öntözőtelepek kihasználtsága és a tényleges üzemidőn belüli vízszállítás eloszlásfüggvénye közötti kapcsolatokra vonatkozóan — arra a fontos tényre, hogy az öntözőtelep üzemidő-kihasználtságának növekedése, illetve csökkenése nem leltétlenül vonja maga után a szivattyútelepre jellemző, s a tényleges üzemidőre vonatkoztatott vízszállítási eloszlásfüggvény, s így ahhoz rendelhető átlagérték megváltozását. (Pl. az 1968-as „száraz" esztendő üzemadatai alapján kapott vízszállítási átlagértékek csak jelentéktelen mértékben térnek el a csapadékos évek vízszállítási átlagértékeitől). Ezt inkább az öntözőtelepen belül a növényösszetétel megváltoztatása befolyásolja oly módon, hogy minél kiegyenlítettebben jelentkezik az öntözési igény (szőlő, gyümölcs, kertészet esete például Balatonaligán), annál inkább megnövekszik, s minél egyenetlenebbiil jelentkezik (szántóföldi kultúrák esete, például Kalocsán), annál inkább csökken а к értéke. Ilyen meggondolások segítségével tehát lehetőség nyílik a tervezőnek arra, hogy a várható vízszállítási eloszlásfüggvényt jellemző к paraméter értékét az öntözendő növénykultúrához igazodóan válassza meg. Véleményünk szerint az előzetes számításoknál nem követünk el nagy hibát, lia a tisztán szántóföldi növénykultúrák öntözésénél к = 3,0, vegyes kultúrájú öntözőtelepeknél к = 3,5, míg kertészeti, gyümölcsös stb. kultúrák öntözése esetén A: =4,0 értékeket használunk a vízszállítási eloszlásfüggvény meghatározásához. A vízszállítás középértékéül (az előbbiek alapján) pedig a szivattyútelep névleges vízszállításának 40 — 50 %-a közötti érték javasolható. A különböző szivattyúösszetételű szivattyútelep-változatok kialakítása és azok teljesítményfelvételének a meghatározása. A bevezető részben említettük, hogy az energiafelhasználás szempontjából optimális szivattyúösszetételű telep kialakításával kapcsolatos feladat második mozzanata a különböző szivattyúösszetélelek kialakítása és azok tényleges teljesítményfelvételének a meghatározása. Az ezzel kapcsolatban elvégzendő fontosabb számításokat legcélszerűbben egy példán tudjuk bemutatni. Induljunk ki abból, hogy példaként felvett öntözőtelep legnagyobb vízhozamigénye 800 l/s, s ezt a vízhozamot egy szivattyúteleppel kívánjuk biztosítani. (Ez a vízhozamigény nagyságrendjében megfelel a Tisza —11. Öntözőrendszerben létesítendő esőztető-telepek tervezett vízhozamigényeinek.) E szivattyútelepre a 800 l/s legnagyobb vízhozam kiszolgálásához elvileg igen sok, különböző szivattyú3. ábra. Q = 200 és Q = 400 l/s névleges vízszállítású szivattyú N teljesítményfelvétele a vízszállítás függvényében ( névleges emelőmagasság H = 80 m) Fig. 3. Power consumption N vs. discharge Q for a pump of Q = 200 and one of Q = 400 lit /sec rated capacity (the rated head H = 80 m) Figure 3. Consommation de puissance N des pompes ayant un débit nominal de Q = 200, resp. de Q = 400 l/s, en fonction du rendement de la pompe (hauteur d'élévation nominale 11 = 80 m)