Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
1. füzet - Meszéna György: Árvízvédelmi fejlesztési beruházások elosztásának dinamikus tervezése
Árvízvédelmi fejlesztési beruházások 21 után áll aztán rendelkezésünkre a most már rutinszerűen alkalmazható operációkutatási modell. Az előzőekben leírt modell esetében kezdettől fogva célunk volt a számszerűsítés megvalósítása, az alapvető tapasztalatok rögzítése. A vízügyi szervezet által eredményesen elvégzett igen nagy mennyiségű adatgyűjtési munka, s a minden vonatkozásban megvalósított jó együttműködés következtében a kitűzött célokat már eddig is igen jól megközelíthettük. A következő lépés a szerzett tapasztalatok alapján az adatrendszer újabb átdolgozása, hiszen ilyen méretű és mélységű (pl. eloszlásfüggvények illesztését tartalmazó), adathalmaz összeállítása igen sok rejteti nehézséget tartalmaz — ezek egy része csak az elvégzett számítások tükrében ismerhető fel. Jelentős mennyiségű újabb igény is merült fel az adatok vonatkozásában, hiszen kiderült, hogy az elsődlegesen néhány pontban megadott függvények a numerikus algoritmusokban esetenként igen rossz közelítésekhez vezetnek. A gyakorlat oldaláról nézve egyes esetekben lehetséges, hogy értelmetlen több pont megadása (pl. nincs több számbajöhető fejlesztési változat), ilyenkor célszerű külön dönteni az öblözet sorsáról, ugyanis sajátos, adatokkal nem kellőképpen leírt helyzete miatt, csak torzítja a számításokat. Ha ugyanis az optimális program a komplex rendszerben éppen ott alakul ki. ahol egyes öblözetekre gyakorlatilag nincsenek adatok, akkor az extrapolációk feleslegesen torzítják a megoldást. Alapvető tapasztalatként lehet lerögzíteni a következőket. Az öblözetek viselkedése a számítási munkák tükrében célszerűtlen útnak mutatja az ország valamennyi iiblözetének mechanikus együttes kezelését. Közgazdaságilag és matematikailag egyaránt, hibáztatható ez az eljárás. Közgazdaságilag az öblözetek nagyon eltérő gazdasági viszonyai (pl. növekedő és csökkenő S t görbék) indokolják a megkülönböztetett kezelést, matematikailag viszont a Lagrange multiplikátor módszer feltételeinek a teljesüléséhez a görbék belső pontjaiban kell keresnünk az optimális megoldást, ami nem valósítható meg, ha egyes görbék értékkészletének nincs átfedési tartománya. így hívják fel a figyelmet a számítási eredmények, maga a gyakorlati alkalmazás az induláskor még ezen információk hiányában megfogalmazott közgazdasági modell módosítására, és a nem célszerűen megfogalmazott kérdésfeltevésre. A modellel történő operatív munka igen lényeges része tehát az öblözeti szintű vizsgálatok alapos és körültekintő elvégzése, és a kapott eredményeknek minden öblözet esetén külön-külön és valamennyinek az együttes értékelése, még a nagy modell futtatása előtt. Ekkor kell megfogalmazni az alkalmazni kívánt gazdasági szemléletet, a különböző szóbajöhető gazdaságpolitikai célkitűzéseket, ezek alapján kell a további vizsgálat számára csoportosítani az öblözeteket. Eközben igen tanulságos megállapításokra juthatunk az egyes öblözetek helyzetének megítélésében is. Munkánkat ezután a céljainknak megfelelően kialakított öblözetcsoportokkal folytatva fejezhetjük be az elemzést. * * *
