Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

2. füzet - Gábri Mihály: Szudán vízgazdálkodása

206 Gábri Mihály 2. A felszíni vízkincs és hasznosítása a) A felszíni vízkincs nemzetközi hasznosítása Az öntözendő területek túlnyomó része a Nílus és mellékfolyóinak partján, a szavannás erdősáv 400 mm évi csapadékú félsivatag övezetében fekszik. Az öntözhető terület több mint 4 millió ha-ra becsülhető, melvből a jelenleg üzemben levő legnagyobbak a GEZIRA, és MANAGIL, a KHASM EL GIRBA stb., valamint a mintegy 600 ezer ha nagyságú szivattyúval táplált rendszerek összesen kb. 1,8 millió ha nagyságban. A vízkincs felhasználását Egyiptom és Szudán egyezményekben szabályozta. Az egyezmények példát mutatnak óriási vízgyűjtő teriiletek vízkincsének ésszerű nemzetközi megosztására. A Nílus-völgy öntözésfejlesztésének döntő fázisait időrendben a következőkben ismertetjük: 1890. Egyiptom a teljes január-júliusi vízhozam felhasználásával 1.22 millió ha-t öntöz; 1904. Egyiptom a két ország öntözéseinek fejlesztése érdekében megépíti az Asszuáni gátat 1 milliárd m

3 kezdeti tározással; 1912 és 1938. Az Asszuáni gát kapacitásának növelése összesen 5 milliárd m

3 vízmennyiségre ; 1925. A Kék-Níluson megépül a Sennar duzzasztó; 1929. A Nílusvíz Egyezmény Eyyiptom számára a január—július közötti időszak teljes vízhozamát biztosítja úgy, hogy a Sennar gát 1 milliárd m

3 tározott vizét ez időszakban Szudán használhatja fel. Erre épült fel a GEZIRA rendszer (-120 ezer ha), valamint 1963-ig kifejlődnek a szivattyús öntözőrendszerek, összesen átlag 4 milliárd in

3/év vízfelhasználással. 1937. Egyiptom az egyiptomi öntözések fejlesztése érdekében felépíti Szudánban, Khartoumtól délre, a Fehér-Níluson a .lehel Aulia tározói, 2,5 milliárd m

3 nettó kapacitással. 1902. Egyiptom és Szudán megegyezik abban, hogy a Sennar gátat 1 m-rel, a Jebel Aulia gátat 0,1 m-rel megemelik. Ennek eredményeként Szudán a Nílusból január és július között további 200 millió m

3 vizet használhat fel. 1956. Szudán felszabadulása után megindult a GEZIRA rendszer fejlesztése: a MANAGIL Extension (fejlesztés) 0,4 millió ha. Ennek vízellátása érdekében Egyiptom beleegyezik, hogy Szudán a Jebel Aulia duzzasztóval évről-évre 850 millió m

3 vizet tároljon és azt január—július között a Fehér-Níluson Egyiptom részére átengedve, ugyanennyi vízzel többet használjon fel ez időszakban a Kék-Nílus mentén. 1959. Az Asszuáni Magas Gát éves tározóvá való kialakításának eredményeként a Nilusvíz Egyezmény Szudán részesedését az Asszuánnál megállapított évi 84 milliárd m

3 átlag vízhozamból 4 milliárd m

3-ről 20—35 milliárd m

3-re emeli. Az egyezmény engedélyezi az Atbara folyón Khasm El Girbánál 1,3 milliárd m

3 kapacitású tározó építését. 1900—66. Megépül a Khasm El Girba gát. Az öntözőrendszer nagysága jelenleg 183 ezer ha. Evvel egyidőben épül meg a Kék-Níluson a Roseires duzzasztógát is. Utóbbi kezelő kapacitása 3 milliárd m

3, ami 10 m magasítással 7,5 milliárd m

3-re növelhető (ennek tanulmányozása most folyik). E két gát segítségével Szudán a számára biztosított összes vízmennyiséget a Nílusból fogja tudni kivenni.